Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

V. Adatok a főiskola 1913—14. tanévi történetéhez

— 60 — keretében felsoroljam, méltassam azokat az ércnél maradandóbb, emlékezetre méltó tetteket, melyekkel örök időkre beirta nevét főiskolánk történetébe és azt mutogassam, ki volt nekünk Antal Gábor, annyival inkább, mert arra hivatott toll külön koszorúba fűzve méltatta azt, mely Értesítőnkben olvasható; de lehetetlen, hogy néhány szóval e helyen is búcsút ne vegyünk attól, aki eggyé volt forrva főiskolánkkal, akinek szive-lelke vágya, legforróbb törekvése iskolánk jó hírneve, felvirágoztatása volt, aki erre életét szentelte. Most már ott pihen a komáromi temető akácai alatt, halhatatlan lelke visszaszállt teremtőjéhez, aki adta volt azt s onnan lengi körül nagy szelleme intézményeinket, tettekre serkentve, lelkesítve az élőket, hogy semmi áldozattól ne riadjanak vissza négy század viharait átélt, hivatását mindenkor betölteni igyekezett Alma materünkért. Azért mig állnak e négy százados főiskola falai, amig csak ennek csarnokaiban egyházunknak, hazánknak és a tudománynak oltára ég, időtlen-időkig áldásban marad Antal Gábor emlékezete ! És mig így elsírjuk bánatunkat a kidőlt vezér elvesztése felett való fájdalmunkban, hálát adunk a gondviselő Istennek, aki a félben maradt munka folytatására, az üresen levő püspöki székbe theológiai akadémiánk széniorát, a Szentírás titkainak fáradhatatlan magyarázóját és fordítóját, Németh István egyházkerületi főjegyző urat a mi sorainkból hivta el, aki 38 évi áldásos munkában folyt élete kincseit két kézzel szórta ifjuságunk nevelése, tudományos képzése, főiskolánk kormányzása, az egyházkerületi közigazgatás ezer teendőit ember feletti munkával végző tisztében, aki példaadónk volt a kötelesség teljesítésében, az önfeláldozó munkában, aki mindig előttünk járt a közügyek szolgálatában, akinek szivéhez nőtt ez a mi főiskolánk, melynek szeretetében, intézményei fejlesztésében senkitől magát megelőztetni nem engedi. Bizton reményijük, hogy új munkakörében csak a méltóság változott, nemesen érző szivének dobbanása ezután is együtt érez igazainkért folyó munkánkban és ott lesz mindig és mindenütt, ahol csak főiskolánk érdekében tehet valamit. Midőn azért örömmel köszöntjük, magasztos pályája kezdetén életére és munkásságára Isten áldását kérjük. Adjon az Úr napokat az ő napjaihoz, esztendőket esztendeihez, hogy egy hosszú életen keresztül lobogtathassa kezében vezérként a zászlót és főiskolánkat kivánt színvonalra emelhesse, melyhez adjon erőt, segedelmet a kegyelem Istene 1 Úgy legyen 1 Ami már a közelebbről vett iskolaügyet illeti, a folyó iskolai év kezdetén foglalta el tanszékét egyházkerületi közgyűlésünk által a theológiai akadémiánkon szervezett hatodik tanszékre megválasztott tanár: Pongrácz József, valamint a főgimnáziumban Bogár István, kit a párhuzamos osztályokban a létszám állandó növekedése folytán szükségessé vált rendes tanári állások egyikére, mint intézetünkben már hosszabb időn át sikeresen működött helyettes tanárt rendes tanárrá léptette elő. Mivel a vallás- és közoktatásügyi miniszter Futó Jenő tanártársunknak külföldi tanulmányi ösztöndijat adományozott s ő ismeretei öregbítése céljából Németországba utazott — Róth Jenő tanár helyettesítette, Lenkey Lajos pedig ugyancsak helyettes