Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

V. Adatok a főiskola 1913—14. tanévi történetéhez

— 61 — tanárként működött, kik tanári testületünk többi tagjaival együtt mindent elkövettek ifjuságunk valláserkölcsi és tudományos képzésének fejlesztésére, hogy egyházunknak és hazánknak egyaránt hasznos tagokat neveljenek. Szükség is van a tanári állások rendszeresítésére, mert egyfelől megköveteli ezt a tanulmányi rendhez való alkalmazkodás, melynek kívánalmai szerint való berendezkedést főiskolánk igaz érdekei követelik; másrészről nem térhetünk ki előle az ide siető tudományszomjas ifjúság jól felfogott érdekéből sem. Sajnos, egy jól előrekészített fontos dolog, a súlyos • gazdasági válság és nehéz pénzügyi helyzet miatt ez évben sem válhatott valóra. Értem a megnövekedett ifjúsági létszám miatt szükséges több tanterem és theológiai akadémiánk szegényes, hivatásának meg nem felelő és már tovább nem igen odázható elhelyezésének — főiskolánk kiépítésének ügyét. Minden tényező egyetért abban, hogy erre égető szükség van, a tervet és költségvetést a fenntartó testület és tanügyi kormány jóváhagyta s bizton reményijük, hogy szeretve tisztelt püspök urunk, aki már előbbi fontos állásaiban is annyit építkezett, mihamarább leküzdi azokat az akadályokat, amelyek a nagyfontosságú építkezést gátolják és úgy theológiai akadémiánk, mint főgimnáziumunk mielőbb megfelelő helyiségekkel rendelkezik, hogy ne kelljen szoronkodniok és nagy céljai elérésében, hivatása teljesítésében ezek a külső tényezők egyiket se gátolják. A főtiszteletü egyházkerület, mint főiskolánk fenntartó testülete, iskolánk szellemi életéről közvetlenül szerez tudomást azon jelentésekből, melyeket őrállói közvetlen tapasztalataik alapján elébe terjesztenek, nekem tehát nem lehet feladatom, hogy szóljak ezekről; de nem hallgathatom el, hogy iskolai munkánk külső és belső meneteléről tanévmegnyitás és évközi megvizsgálás alapján Németh István püspök úr, Czike Lajos főiskolai gondnok és Szabó György igazgató-tanácsos, egyházmegyei gondnok urak minden alkalmat megragadtak arra, hogy hivatása teljesítésében az eszményi cél elérésére törekvő tanári kart minden rendelkezésükre álló eszközzel támogassák s az észlelt hiányokat megszüntessék, hogy mindenek ékesen és szép renddel menjenek véghez. Tanári karunk az elmúlt évben is hivatása magaslatán, kötelességteljesítése tudatában, híven iskolánk jó hírnevéhez és hagyományaihoz ifjuságunk valláserkölcsi és tudományos kiképzését előbbre vinni igyekezett. Hogy a gondjaira bizott ifjúság mennyire haladt előbbre az ismeretben, az évvégi vizsgálatok lesznek hivatva feltüntetni. De jó előjelnek tekinthetjük, hogy a köteles iskolai teendőkön kivül az önmunkásság előmozdítására rendelt pályakérdésekre úgy a főiskolai, mint a theológiai és az ifjúsági önképzőkörben kitűzőitekre nemcsak jelentékeny dolgozatokat adott be, hanem azok majdnem mindnyájan meg is feleltek a hozzájuk fűzött várakozásnak és jutalomra érdemesek voltak, melyeket ünnepélyünk sorrendjén ki fogunk osztani. — Nem mulaszthatom el, hogy külön is ki ne emeljem azt az ifjuságunk jóra törekvését intézetünk falain kivül is hirdetni hivatott tényt, hogy