Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

V. Adatok a főiskola 1913—14. tanévi történetéhez

IV. Adatok a főiskola 1913—14. tanévi történetéhez. Az 1914 junius 14-iki évzáró ünnepélyen felolvasta: dr. Thury Etele főiskolai igazgató. Méltóságos Püspök Ur! Nagytiszteletü és Tekintetes Tanári Kar! Mélyen tisztelt Közönség ! Nemes Tanuló Ifjúság ! Ismét lefolyt egy esztendő főiskolánk életéből és azért gyülekeztünk össze, hogy beszámoljunk fő vonásokban azokról a mozzanatokról, melyek méltók a felemlítésre a befejezéshez siető iskolai év történetéből. Mindenek előtt hálaadással borulunk le a minden áldások kútfeje, a felettünk őrködő gondviselő Isten előtt, aki kegyelmével ez évben is megdicsőíté erejét a mi erőtlenségünkben és segített bennünket erőről-erőre, nyereségről-nyereségre s elmondhatjuk : mindeddig segítséggel volt nekünk az Úr! Az Ő nagy nevének segítségül hívásával kezdtük el szeptember első hetében az iskolai esztendőt, azon élő reménységgel, hogy ebben sem vonja meg tőlünk áldó kegyelmét. És nem szégyenültünk meg, mert semmi akadály nem zavarta meg sem tanárkarunkat hazánk és egyházunk életére egyaránt fontos építő munkájának teljesítésében, sem tudományszomjas, minden nemesért és szépért egyaránt lelkesülő ifjúságunkat, hogy a siker biztos reményében haladjon a kitűzött cél felé. De ha közvetlenül — a szorosabb értelemben vett iskolai életben — semmi sem akadályozta is a haladást, rendkivüli fájdalommal töltötte el lelkünket, hogy a mindeneken szabadon uralkodó Isten folyó évi január hó 14-én magához hívta az Ő hív szolgáját, egyházkerületünk fáradhatlan püspökét: dr. Antal Gábort, aki első babérait főiskolánkban aratta s akinek nevéhez fűződik az utolsó három évtized minden egyes ténye, amelyekkel ennek a főiskolának külső és belső megszilárdítását, a kor színvonalára emelését, hazai hasonló rangú intézményei között tisztes nevet biztosítottak, aki ott volt mindig és mindenütt, ha iskolánk érdeke kívánta, egész életén keresztül, szóval, tettel, tollal, időt, fáradságot nem kiméivé dolgozott szakadatlanul ennek felvirágoztatásán, míg csak le nem hanyatlott a munkás kéz, melynek alkotásait áldás kisérte. Nem lehet célom, hogy e jelentés szük