Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

II. Jézus kijelentése Istenről. Irta Pongrácz József theol. akad. tanár

— 37 — és Moffaít nem is próbálja meg, hogy egységes rendszerbe foglalja Jézusnak Istenre vonatkozó kijelentéseit. Az élet nagyobb, mint bármely kategória, melybe beleszorítani szeretnők, diadalmasan lehány magáról minden mesterséges korlátozást. Jézus nem tanító, aki arra törekszik, hogy minél művészibb és világosabb előadást tartson Istenről, nem is iparkodik hitét kortársai előtt igazolni, — meglepő, hogy sohsem bizonyítja pl. Isten létezését és egységét, ez előtte önmagától értetődő tény, — Ö kijelenti Istent, mert éli Istent.

1 Istennek ez az átélése képesíti Őt arra, hogy tekintéllyel tud beszélni anélkül, hogy erre törekednék, hogy jelenlétében az emberek tényleg úgy érzik : élete feddhetetlen, Ítélete csalhatatlan, hogy az örökélet beszéde egyedül Ö nála van. Hogy Jézusnak Istenről való kijelentését jobban megérthessük, tekintsük át a zsidóság legmagasabb eszményeit Istenről. Nem olyan értelemben, amint ezt pl. Hehn teszi legújabb könyvében,

2 melyben vallástörténeti módszerrel törekszik megállapítani, hogy miben is különbözik az izraelita istenfogalom Előázsia többi népeinek felfogásától. Amire nekünk szükségünk van, az az, hogy megragadjuk valahogy azt a központi gondolatot, illetve szellemet, mely a zsoltárirókat és a prófétákat ihlette. „Az ó-szövetség világtörténeti jelentőségét isteneszméjének köszöni" {Hehn i. m. előszavában), és Izrael népe isteneszméjének az igazi képviselői a próféták voltak, akik „várták Isten üdvözítését, akiket mélyen átjárt a bűnnek tudata, akik nem reménykedtek másban, csak Isten kegyelmében, hit által éltek és az Úr erejével munkálkodtak".

3 A próféták voltak azok, akik bár teljesen koruk gyermekei voltak, érezték annak minden baját, nyomorúságát; de egyúttal a jövőbe is néztek és Jehovára szegezvén tekintetüket, várták dicsőséges megjelenését. Ugyanazok a kérdések voltak akkor is megfejtendők, amelyek előttünk meredeznek: a szenvedés, a bűn, a lélek kimondhatatlan vágyakozásának kielégítése, melyet semmi e világon ki nem elégít, hanem csak maga az Isten. A próféták is érezték, mint minden kor és minden nép legmélyebb gondolkozói érezték, hogy, amint Sabatier mondja : a vallás nem egyéb, mint imádság életért.

4 Amikor a valóság azt hirdette, hogy az igaz szenved, a bűnös pedig 1 L. Deissmann: New Light on the New Testament. Edinburgh, 1907. 91. 1.: „Ő (t. i. Jézus) teljességgel nem theológia. Ö csupa vallás, csupa élet; Ő lélek és tűz. Nem volt theológiája, mert az élő Istent magában bírta ... Az, aki arra a feladatra vállalkozik, hogy Urunk bizonyságtételeiből egy „Jézus theológiáját" formulázzon, teljesen úgy tesz, mint a csecsemő, aki kinyújtja karját, hogy megragadja a sugárzó napot". 2 Die biblische^und die babylonische Gottesidee. Die izraelitische][Gottesauffassung im Lichte der altorientalischen Religionsgeschichte. Leipzig, 1913. L. még: Bousset W. : Die Religion des Judentums im neutestamentlichen Zeitalter. Berlin, 1903. 291—313. 1.; Holtzmann O.: Der christliche Gottesglaube. Giessen, 1905. 1-20. 1. 3 Davidson A. B.: Old Testament Prophecy, Edinburgh, 1905. 10 1. 4 A „radikálisok" is belátják ennek igazságát, egyik kiváló képviselőjük: Jászi Oszkár ugyanezt így fejezi ki: „a vallás . .. élni akarás". Világ, 1914 május 10. 3. lap.