Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

II. Jézus kijelentése Istenről. Irta Pongrácz József theol. akad. tanár

— 34 — hetünk meg, ha előítéletekkel és nem megérteni akaró szeretettel közelítünk hozzá. Sokszor nincs meg az evangéliumok magyarázóiban az a hármas kívánalom, amit Melanchthon így fejezett ki: „Omnis theologus, et fidelis interpres doctrinae coelestis necessario debet esse primum grammaticus, deinde dialecticus, denique testis".

1 Ő magát nemcsak igazságnak mondja, de azt is állítja, hogy Ő az Ut is ez igazság megismeréséhez. Minden törekvés, amely Őt — hogy úgy szóljunk — kívülről, messziről akarja megismerni, anélkül, hogy Vele szerető összeköttetésbe lépnénk, hajótörést szenved azon a tapasztalati tényen, hogy minden személyiség mindaddig zárt terület marad egy másik személyiségre nézve, míg ez be nem engedi őt a saját személyiségébe. Enélkül az önkéntes énfeltárás nélkül, vagy, amint Jézus fentebb idézett mondása kifejezi: önkijelentés nélkül, szerezhetünk valakiről sok minden ismeretet, de az illető belső világa, mint rejtély áll előttünk.

2 Egy másik ok magában Jézus személyiségében található. Minél nagyobb személyiséggel állunk szemben, annál titokzatosabb előttünk ez a személyiség. A legérdektelenebb, legegyszerűbb emberi életről is elmondhatni: omnia exeunt in mysterium, mennyivel inkább Jézusról, aki olyan merész igényekkel lépett fel, hogy Ö Messiás, hogy Ő Isten Fia, hogy Istent senki nem ismeri, hanem csak Ő és akinek Ő akarja megjelenteni? Az Egyház kezdettől fogva magyarázta Jézust és az incarnatio merész gondolatára kellett eljutnia. Csodálatos, hogy a legerősebb monotheismus talaján nőtt fel ez a magyarázat.

3 Ha ezt tesszük magunkévá — már pedig más, elfogadható magyarázat nincs, mert Jézus személyiségéhez közeledve ösztönszerűleg érezzük, hogy Róla sohsem mondhatunk eléggé nagyot, hogy Ő mindig több, mint amennyit ki tudunk belőle fejezni, — érthetővé lesz ismeretünknek, nemcsak az egyén szükebbkörü, hanem az Egyház collectiv ismeretének

4 a fogyatékossága is. Streeter szerint a befejezett (tehát végső) theológia azt jelenti, hogy tökéletesen ismerjük Isten útjait úgy a világegyetemmel, mint az emberrel szemben. Ezt azonban csak akkor érjük el, ha a Természet utolsó titkát is felfedte a tudomány előtt, amikor a filozófus elérte célját és „megfigyel minden időt és minden létezést", amikor Isten országa megvalósult.

5 Jézust is majd csak akkor ismerhetjük meg igazán, „mert most 1 Strobel: HistorischLitter. Nachr. v. Mel. Verdiensten um die H. Schrift. Nürnberg, 1773. Id. Hauch: Reatencyklopädie f. prot. Theol. u. Kirche

3 B. 12. 538., Stromp László: Praeceptor Germaniae. Prot. Szemle, 1897. 233. 1. 2 Hase is Geschichte Jesu (Leipzig, 1891, 768. 1.) című müve végén Melanchthon felfogását tartja megoldásnak: „Az az igazi ismerete Krisztusnak, hogy jótéteményeit megismerjük és Krisztus legmagasabb ismerete az, hogy Ő a keresztyén élet által bennünk alakot nyerjen". 3 Cairns D. S.: Christianity in the Modern World. London, 1907. 147. 1. 4 Du Bose W. P.: Turning Points in my Life. Norwood, 1912. 56. I. 5 Foundations, XI. I.