Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

I. Dr. Antal Gábor. Irta dr. Antal Géza, theol. akad. tanár, orsz. képviselő

- 29 9. Antal Gábort sirató ének. Irta: Szabó Imre IV. éves papnövendék. Jel. III. 12. ,Jaj, de árván maradt a nagynépü város", Fejünk felett jaj de barnafelhő szálldos . . . Könnyünk elapadt már — már reményünk sincsen, De meglátogattál Jehova Nagy Isten ! . . . Óh erős szivüek, — ha még könnyetek van S reménységgel láttok e vak borulatban, Sírjatok Miértünk — gyengékért — egy könnyet; Ne vedd vétkül — Uram ! — mi gyöngeségünket, Akaratod látva, imádva leomlunk, Kis hitünkben mégis, sírván könnyet ontunk. Lehullva előtted, zokogva bevalljuk: Gyászruhánkban is csak — magunkat siratjuk . . . Libánon hegyormán megrengett az erdő, Zúgó vihar támadt, cédrusfát tördelő, Libánon cédrusa, dísze, koronája Megroppan derékban, tövestől kivágva. Dombtetőkön némán rendülnek a tölgyek, Fenyvesek sírása tölti be a völgyet. Széles nagy rónákról gyászcsapatok jönnek, Tépett fátyolával síró özvegyeknek. Feketébb a tornyok nagy fekete fátyla, Könnyes szemünk mégis csak az erőt látja; Dőltében láttuk meg, mily nagy teret tölt bé, Dőltében az Erőt, mely mégis kidönté. Erősek erejét s „ama nemes harcot", Lába alatt kételyt, vállán hitet tartott. Dereka övezve igazlelkűséggel, Mellvasát hazugság nem ronthatta széjjel. Saruja az Ige, búsan-búgó hangja Olajágot vivő békesség galambja. ,Hitnek pajzsát" balja védelemre készen, Jobbja „Lélek kardját" forgatja merészen. Sem földön, sem égben, sem szívben, sem agyban, Sem nyilt munkatéren, sem rejtve titokban Nincs más cél, ez egy csak, — amiért kiége: Az egy igaz Isten nagyobb dicsősége.