Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

I. Dr. Antal Gábor. Irta dr. Antal Géza, theol. akad. tanár, orsz. képviselő

— 21 — tapasztalatokban gazdag férfi bizonyságtétele igehirdetésben, példája az életfolytatásban. Az Antal Gábor püspöki sikereinek ezekben van természetes magyarázata. Nemcsak a városi gyülekezetbe, de egyenesen a püspöki székbe minden zökkenés nélkül léphet az ilyen falusi pap s a püspöki székben is megmarad annak a falusi papnak, kinek népe pásztorálása volt legfőbb gondja, aki bár nemes, mégis természetes; aki ismeri az életet nemcsak elméletből, hanem gyakorlatilag; aki a tanítványi alázaton és számító émelygős hízelgés élvezetén túlnőtt s meg tudja becsülni a felnőtt ember kritikájában, tanácsában nyilvánuló őszinteséget és jóakaratot, sőt még a rosszakaratét is a maga szempontjából nézi oly tükörnek, amely elárulja, hogy még rejtettnek gondolt fogyatkozásai is ismeretesek s minél nagyobbra vannak felfújva, annál inkább figyelmeztetik legyőzendő voltukra. Innen az Antal Gábor püspöki egyéniségének legkedvesebb vonásai, püspöki működése sikereinek magyarázata. Mindig nyílt, őszinte és igaz, késedelmes a haragra s kész a bocsánatra, öregeket megbecsülő, ifjakat magához emelő, szives készségű a segítségre. Sohasem a személyeket, hanem mindig a dolgot nézi; magának nem kér, de az egyháza dolgaiért folyton kilincsel. Kis táskájával, széles mosolyával jól ismerik minden minisztériumban s tudják, hogy az a mosoly a jó ember ajtónyitója, az a táska egy kis „szakajtó", melybe adni kell valamit, hol a pápai iskola fejlesztésére, hol a fiumei, pozsonyi, bécsi, nyitrai stb. körlelkészségnek, hol adósegélyt, hol tanítói, papi korpótlékot, hol tandijkárpótlást, de adni, adni és mindig adni, mert a magyar nemzetnek válik javára, akár ha a református nép itthon műveltebb s kevésbbé terhelt egyházi adóval, akár ha a tanító s pap jobb módba kerül, akár ha a morzsák átgurulnak Szlavóniába, Bécsbe, vagy talán éppen Amerikába. Hallottam egykor igen előkelő helyen megjegyezve, hogy Antal Gábor püspök az egyetemes egyház nagy érdekeit aprópénzre váltogatva hordja rendre-rendre Dunántúlra. Volt benne sok igaz, de az is igaz, hogy a szorgalmas méhecskéknek készséggel megmutatta a mézescsuporhoz vezető rejtekajtókat, ha más kaptárba gyűjtöttek is. S volt gondja rá, hogy előre tisztába jöjjön vele, hogy bizonyos kormányzati elvek hogy illenek majd Dunántúlra s vigyázott, hogy a kabát a gyermek „nőttire" szabassék, akár ha adósegélyről, akár ha tőkesegélyről volt szó. Summa summarum : kerületének hűséges sáfára és gondviselője volt, mint hűségesebb talán senki sem elődei közül s püspöksége eredményekben és sikerekben oly gazdag, mint keveseké. Igaz, Tisza Kálmán, Hegedűs Sándor, gróf Tisza István voltak főgondnokai és a püspöki sikerek nagy részéért a főgondnokok felelősek. Jelentős sikerei voltak az egyetemes egyház körében való munkálkodásainak is. Leghosszabb ideig az Egyetemes Tanügyi Bizottság elnökségét vitte az iskolaügy fejlesztésére; felekezeti iskolák állami támogatása sokat köszönhet neki. Zsinati törvényhozásunk egyik vezérszelleme, adózási refor-