Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

I. Dr. Antal Gábor. Irta dr. Antal Géza, theol. akad. tanár, orsz. képviselő

- 19 Ezek a főbb mérföldjelzői az útnak, amelyet megjárt. A kisebbek közül reá kell mutatnunk arra a nagy munkára, amelyet a mi horvát-szlavóniai missziói állomásunk új életre és erőre élesztése, a pápai kitűnő leánynevelőintézet felállítása körül teljesített. És azután arról a nagy emlékezetes genfi útról, amelyet az ő vezérlete mellett tettünk meg. 1909-ben volt, abban az évben, midőn 40 éves jubileumát ünnepelte és a legmagasabb helyről oly nagy kitüntetés érte. Oh hogyan tudott ezért az utért lelkesülni! És milyen jó volt őt ott látni a Kálvin szószékében, ahol szólott prófétai lélekkel nagy és dicsőséges dolgokról . . . Kedves és mégis oly fájó emlék! Szállása ott volt a créts des florissants-i, azóta már üressé vált hajlékban. Ott, ennek nagyszerű kertjében készült már a hajnali órákban francia üdvözlő beszédére. Mily nagy tisztelettel és szeretettel vették körül annak a háznak lakói, akiket ő is annyira szeretett és . . . nemrég mély fájdalommal megsiratott. Tudjuk, hogy szolgálata nemcsak a szorosan vett egyházkormányzási ügyekre volt korlátozva. Ott láttuk őt, mint vezért, mint energikus munkást az egyháztársadalmi munkákban, nemes emberbaráti egyesületek, intézmények mozgalmaiban. És ott fenn is mint törvényhozó, mindig hatalmas szószólója, védője volt igazainknak. És végül .hadd emlékezzem róla, mint annak a legszűkebb körnek szeretett fejéről, atyjáról. Óh nem ismerte az Antal Gábort, aki nem látta őt családja körében. Negyven évig élt a legboldogabb házasságban nejével, Kluge Matilddal. Hat gyermeke volt. Gyászoljuk mi is mélyen, de mi a mi gyászunk ahhoz képest, amely ott van abban a házban, amely egyszerűsége mellett is oly fényes volt a gyengéd, gondos szeretettől, amely szivéből szeretteire áradt. Nemrég költözött el egyik lakója annak a háznak, a megboldogultnak kedves, hajadon leánya. Azóta sorvadt ő is és hordozott fájó tövist lelkében. S jött nemsokára a testi, a gyilkos kór és most elment ő is az után, akit oly mélyen, élte végéig gyászolt ... Óh a legkülönbek is megfáradnak, meglankadnak, az erősek is megtört testtel sirba rogynak . . . De akik az Úrban biznak és neki szolgálnak, azok megújulva szárnyra kelnek ... itt pedig megmarad áldva az ő emlékezetük ! P. 6. Dr. Antal Gábor. (Megjelent a Református Szemle 1914 január 16-iki 3. számában.) Ő is! — Kinek pár évvel ezelőtt, az egyetemes Konvent egyházi elnöki széke elfoglalásakor az emberi számítás még évtizedeket igért: rövid négy esztendő után immár ő is elköltözött. Nem éppen váratlanul ért kidőlte; de megdöbbentő gyorsasággal szemlátomásra való összeesése. A Halál, ez a nagy arató, nagyon a mi búzánkba vetette sarlóját. Mily, aránylag gyors egymásutánban dőltek ki sorainkból Bartók, Kun Bertalan, Kiss Áron, Erőss, Fejes s most Antal Gábor püspökök. Hat év alatt min2*