Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

I. Dr. Antal Gábor. Irta dr. Antal Géza, theol. akad. tanár, orsz. képviselő

— 18 — hét is. Amit testi külsővel mintázott, azt hordta lelke teljes erejében. Soha, senkinek a kedvéért, se fenyegetésre, se előnyre nem változtatott meggyőződésének egy jottányi részén. „Je suis, je reste." Ő is elmondhatta az aláaknázott várerőd rettenthetetlen parancsnokával. Mint zordon harcos mellett, a gyöngéd szerető gyermek, úgy öltötte bele karját határozottságába szerénysége ; amely a cselekedetek sokaságával, az érdemek koszorúival, a vívmányok diszes trofeumaival sohasem hivalkodott. Egyetemes egyházunkat nehéz elképzelni ő nélküle. S ha elképzeljük, magunkat árváknak látjuk és sirunk. 5. Dr. Antal Gábor püspök. 1843-1914. (Megjelent a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1914 január 18-iki 3. számában.) Nagy élet befejeztéről kell mélyen megrendült lélekkel, gyászoló szivvel számot adnunk. Csak száraz tényt konstatálunk, ha mondjuk, hogy a felejthetetlen elhunytban egyházunk egyik legerősebb oszlopa emésztő, áldozatos munkában, szolgálatban legbuzgóbb és érte minden áldozatra kész vezére költözött el innen közülünk. Igen, nemcsak az a gyülekezet, amelynek oly hűséges pásztora volt, nemcsak a kerület a maga nagyszerű intézményeivel, amelynek majdnem két évtizeden át volt páratlan munkásságú, leggondosabb püspöke, hanem az egész magyar Sión gyászt ölt most, hogy ő elment. Egyik elnöke volt a magyar ref. egyház egyetemes kormányzó szervének; de mielőtt ezt a helyet elfoglalta, már akkor is mondhatnánk egyetemes püspöke volt egyházának. Mert volt-e olyan, az egész egyházat mélyen érintő ügy, munka, szolgálat, amelyben ő az utolsó évtizedben részt ne kért és vett volna? Csodálatos, szinte elpusztíthatatlannak, elapadhatatlannak látszó energiájával hatalmas tényezője volt az ő tudása, szivének az Úr háza iránti lángoló szeretete, egész keresetlenségében is oly nagyszerű, puritán egyénisége a mi magyar egyházi és egyszersmind nemzeti életünknek. Fájó s gyászoló emlékezésben elmerülő lélekkel most igazán csak néhány halvány vonásban Írhatom le a pályát, melyet megfutott és a nemes harcot, amelyet Isten kegyelmével megharcolt. Egy kis veszprémmegyei faluból, Szentkirályszabadjából indult el az élet küzdelmes útjára. Lelke ott edződött komoly és nehéz munkában, nagy professzorok vezérlése mellett annak az ősi alma maternek kebelén, amely magyar kultúrintézményeink egyik disze és büszkesége. Már 22 éves korában Kerkapoly Károly helyettese volt a filozófiai tanszéken a pápai kollégiumban. Huszonhat éves korában lett theológiai tanár és 1887-ben a nagy ácsi (Komárommegye) gyülekezetnek felejthetlen lelkésze. A millenium évében lépett Papp Gábor komáromi lelkész, dunántúli püspök örökébe. Két év óta elnöke a konventnek.