Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

I. Dr. Antal Gábor. Irta dr. Antal Géza, theol. akad. tanár, orsz. képviselő

— 17 — A zászlókat, amiket a nagy halott élő nagysága, ég felé törő érdemei előtt készséges örömmel, lelkesedéssel hajtottunk meg, mély gyásszal borítjuk s a gyászt végigöntözzük forró könnyeinkkel. A nagy halott élete nagy nyereséget, halála nagy veszteséget jelent. A nyereséget elvettük bőven. Évkönyveink s maga az épülő élet korszakos jelentőségű piramisokat építettek belőle. A veszteséget el kell viselnünk az Isten kifogyhatatlan jóságába vetett hitünk szerint. Antal Gábor nagy ember volt. A nagyra hivatott férfiak minden vonásából összekonstruált alakja a magyar református egyház történetének. Erő és szelídség gyönyörű harmóniája. Ész és sziv keresztyéni egyessége. Tudás és hit ércszövetsége. Munka és kedély aranybölcsessége. Szigor és szeretet csalhatatlan disciplinája. Határozottság és szerénység lebilincselő egyensúlya. Szó és cselekedet vaskövetkezetessége. Eszének hasító erejét sokszor megcsodáltuk. A legtökéletesebbnek tartott álláspontot is ki tudta ábrándítani ezzel az erővel és a legkonokabb fiksza ideákat is zavarba hozta az elrejtett fonalak elmetszése által. Szive a zord, nehézkes külső alul csak úgy melegített, mint a tavaszi napsugár, mikor biztatással csókolja ki az életet az avar alul. Ott csillogott mélyen látó szeme tükörében. Ott mosolygott a határozott metszésű ajkak szögletében. Tudásának szédítő halmaza egy örökös munkában töltött élet megnyugtató eredményeként mindig ott állott kész rendelkezésre, ahol a jelenlevők fogyatkozása megvolt. Hite áradt az imáiból, melyekben Istenhez vitt vissza, Istenhez tudott emelni, az ő dicsőségére beidomítani mindent, mindent, a legjelentéktelenebbnek, legszürkébbnek látszó földiségig. Munkája ? Egész élete ! És nála igazán nem volt drága ez utóbbi sem, csakhogy az előbbivel elvégezze, ami reá bízatott. A reá bízottakat reá esküdte a maga lelkiismeretére. Nein hangos esküvel, hanem valami belső, martiromságos fogadalommal, amely minden pillanatban kész a megszámoltatásra. E sorok Írójának volt módjában megfigyelni azt a példátlan buzgólkodást, azt a fáradságot nem ismerő hűséget, amellyel egyházának kongrua-ügyét felkarolta. Valósággal kiharcolta az utolsó fillért is, aminek jogosultsága felől meggyőződése volt. Akkoriban jóformán állandó utas volt Komárom és Budapest között s amit amonnan mint meggyőződést felhozott, azt innen készpénzben vitte vissza egyháza javára. Kedélye a szelíd mosolytól a hangos kacagásig természetes bizonyság volt az egészséges test, egészséges lélek közössége s amaz áldás mellett, mellyel az Úr kevesek lelkiismeretét gazdagítja. Szigora gyakran zendült meg szavai ércében, mikor a kufár lelkiismeretlenségre, húzódozó gyávaságra s a renyhe munkátlanságra lecsapott; de szeretetének bő palástja alá gyermeki bizodalommal, csalatkozás veszélye nélkül mindenki oda húzódhatott. Már maga a hatalmasan megépült testi külső azokra emlékeztetett, akik meggyőződésük szent elhatározásában ki tudták tűrni a gályák rettentő ter2