Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

I. Dr. Antal Gábor. Irta dr. Antal Géza, theol. akad. tanár, orsz. képviselő

— 10 — beiktatása az év szeptemberében Pápán zajlott le, meleg ünnepeltetés körében. Ez a mozzanat is jellemzi élete folyását, mert idejét mindig, mig a konventi teendők s főleg a konventi elnökösködés Budapest számára le nem foglalták, a két város: Komárom és Pápa között osztotta meg, dokumentálva ezzel, hogy ha megszűnt is tanár lenni, az iskolát azután sem vesztette el szeme elől és annak viszonyai, állapota, tanulmányi színvonala iránt mindenkor a legmelegebben érdeklődött. Az egyházkerület élén álló férfiúnak egyik legfőbb törekvése az egyházkerület anyagi ügyeinek a megszilárdítása volt. Igyekezett új és új jövedelmi forrásokat teremteni, melyekből az egyre fokozódó szükségletek kielégítést nyerjenek. Az államsegély, 21.868 K, állandóan egy összegben és pedig nagyon mérsékelt összegben folyósíttatott, s jórészt az ő buzgólkodásának következtében emeltetett 1898-ban jelentékenyen magasabbra és attól kezdve majdnem évenként fokozatosan emelkedik, hogy az egyház megnövekedett szükségletei a hivek újabb megterheltetése nélkül kielégíthetők legyenek. Pápai főiskolánknak pénzügyi helyzete állandóan gondoskodása tárgyát képezte. A pápai főgimnáziumnak az államsegély igénybe vétele ellen megnyilatkozott ellenszenvét igyekezett leküzdeni és már az első államsegélyes szerződés létrejöttében neki is jelentékeny szerepe volt. Még nagyobb része volt a második államsegélyes szerződés létrejöttében, mellyel a főiskolai pénztárnál évről-évre mutatkozó hiány lett megszüntetve. Az államsegélynél azonban sokkal fontosabbnak tartotta az önerővel való fenntartását intézményeinknek s az áldozatkészségnek egyházunk szükségleteire való megnyitását. Sokszor eltűnődött azon, hogy az államsegély nyújtásával és elfogadásával anyagi függetlenségünk és ezzel kapcsolatban szellemi függetlenségünk is csorbát szenved és a függetlenség érzetéből fakadó tetterő megbénul. Ezért tartotta magasabbnak és a protestántizmus alapgondolatának megfelelőbbnek a honi áldozatkészséget és a nagy célok elérésére az erők tömörülését. Püspökségének két évtizede alatt a főisk. számára közel egy millió korona alapítványt szerzett; a legkülönbözőbb célokra igyekezett a hivek áldozatkészségét felkelteni. A messinai és kecskeméti földrengés ép úgy, mint az ajkai bányaszerencsétlenség, vagy nagyobb tüzveszedelem emberi érző szivében a legigazibb részvétet váltották ki és ennek következményeként megjelent egy igaz érzéstől diktált püspöki körlevele, melyben a híveket a szerencsétlenség enyhítésére, adományok nyújtására szólítja fel. Az állami tanítóképző-intézetbe járó ref. növendékek segélyezésére, a tanítónőképzőintézet fejlesztésére a hivek áldozatkészségét ápolta és nem is eredménytelenül. Érezte, hogy csak az az igazi vallásos hit és erő, mely áldozatokra hajlandó és épen ezért ennek felkeltése és támogatása volt egyik legfőbb tárgya törekvéseinek; tőle telhetőleg maga is áldozott. Melegen érző szívvel fordult a gyengék, az árvák, az özvegyek felé. Amily takarékos volt előbbi vonatkozásokban s amilyen féltve őrizte a kerület és főiskola pénztárainak egyensúlyát, ép oly bőkezű volt az arra utaltak támo-