Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

I. Dr. Antal Gábor. Irta dr. Antal Géza, theol. akad. tanár, orsz. képviselő

— 9 — sával megnyilatkozott bizalomteljes ragaszkodása, melyre Antal Gábornak visszagondolni mindig jóleső érzés volt. A majdnem két évtizeden keresztül kiváló eredménnyel működő s már akkor hires nevü pápai tanárt 1887-ben az a megtiszteltetés érte, hogy a dunántúli ref. egyházkerület egyik legnagyobb egyháza, az ácsi hivta meg lelkipásztorául. Antal Gábor a meghívást hosszas habozás után elfogadta, állását a következő évben elfoglalta és ezzel megkezdődött a férfikora delén levő férfiú életének második, munkásságában s főleg eredményekben az elsőnél is gazdagabb időszaka. Az ácsi ref. gyülekezet életében is jelentős változásokat hozott elő Antal Gábor meghivatása s hogy ezekről nem szólunk, csak azért van, mert szervező tehetségét a reá váró jóval szélesebb munkakörben: az egyházkerület élén, az egyházkerületben és az egyetemes egyházban óhajtjuk rajzolni. Nem hagyhatjuk azonban említés nélkül, hogy mint hü lelkipásztor nemcsak gyülekezetével általában, hanem gyülekezetének tagjaival és azok életviszonyaival is sokat és szeretettel foglalkozott, s innen eredt az a nagy ragaszkodás, melyet az ácsiak irányában még Ácsról való eltávozása után is éreztek, s az a bizalom, mellyel a rendkívül élettapasztalatokban bővelkedő lelkész tanácsát minden dologban kikérték. Az egyházkerület korán felismerte Antal Gábor adminisztratív tehetségeit és ezért egyik egyházi aljegyzővé választván meg, korán bevonta őt az egyházi ügyek intézésébe. Mandátumot adott az 1891—93-iki budapesti zsinatra, miután előbb az 1881 -82-iki debreczeni zsinatra ment, mint a főiskola képviselője. A kerületi gyűléseken növekvő súllyal emelte fel szavát, s szinte előre látható volt, hogy a bizalom a legfőbb állásnak betöltésénél is felé fog irányulni. Pap Gábor, az egyházkerület ékesszavu, költői lelkű püspöke 1895 novemberében elhalt és a püspöki szék betöltésénél a kerület egyházainak igen jelentékeny része már az első szavazásnál Antal Gáborra adta le szavazatát, így került szűkebb körű választásba Czike Lajossal, a pápai főiskola nagyérdemű gondnokával, s elég heves küzdelem után 24 szótöbbséggel így került a püspöki székbe, melyet épen annyi ideig tartott elfoglalva, mint a tanári katedrát: 19 esztendeig. Semmi sem bizonyítja jobban Antal Gábor egyéniségének szeretetreméltóságát azon körülménynél, hogy még azok is, akik a választási küzdelemben nem mellette foglaltak állást, a választási harc lezajlása után a legnagyobb szeretettel fogták körül az új püspököt. Példát erre nemes ellenjelöltje, Czike Lajos mutatott, ki azt a munkakört, melyet előzőleg elfoglalt, a kerület kérésére megtartotta és Antal Gábornak úgy iskolai, mint egyházi ügyekben mindvégig a legbuzgóbb támogatója volt. A püspöki széket Antal Gábor ép úgy, mint a komáromi lelkészi állást, melyre a komáromi gyülekezet egyhangú bizalma hivta meg, 1896 március 26-án foglalta el gondolatokban gazdag székfoglaló beszédjével. Ünnepélyes