Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

I. Czike Lajos főiskolai gondnok jubileuma. Pápa, 1913 ápr. 17

— 6 — ben a világi gondnok mellé egyházi gondnokot is válasszunk. O 20 évi buzgó munkásság után maga jelölte ki utódjául Nagytiszteletüségedet, aki neki méltó utódja lett. Mily különös kegyelme a Mindenhatónak, hogy mig ezen 40 év alatt a világi gondnoki állásban annyi változás fordult elő, az egyházi gond­noki állásban ketten töltötték be azt az időt, amely tan- és nevelő-intézeteink életében a legmozgalmasabb fejlődési korszak. Hogy Nagytiszteletüséged buzgó és lelkiismeretes gondossága és munkássága mellett hova emelkedtek intéze­teink ezen 20 év alatt, amelyet Nagytiszteletüséged a főiskolai gondnokságban eltöltött, arról nem szükséges nekem itt sokat beszélnem; beszélnek arról a kövek, ezen két impozáns épületnek, a főiskolának és a nőnevelő-intézetnek kövei, beszélnek erről a számok, a theol. akadémia 4 évi tanfolyamának, a főgimnázium 12 osztályának, a nőnevelő-intézet 8 osztályának, ezen intézetek tanárainak és növendékeinek a száma. A dunántúli ref. egyházkerület szeren­csésnek érzi magát, hogy Nagytiszteletüségedet a közügy terén a főiskolai gondnoki székbe ültethette és ott eddig megtarthatta és az egyházkerület nevé­ben, tanintézeteink érdekében kérjük a jó Istent, hogy tartsa meg még testi­lelki erejét sokáig teljes épségben, hogy ezt a nagyon fontos tisztet még hosszú időn át betölthesse. Az egyházkerület hálájának szerény jeléül köszö­netünk és jókivánatunk mellett fogadja Nagyságod ez ünnepélyes alkalommal emlékül ezen emléktárgyakat, amelyeket nem külső értékük tesz becsessé, hanem az a soha el nem évülő hálája és tisztelete az egyházkerületnek, amely azokhoz, mint külső jelhez csatolva van, amelynek rövid kifejezést ezen egy­szerű, de szivből jövő szavakban adhatok: a jó Isten éltesse Nagyságodat sokáig jó erőben, egészségben, örömben és boldogságban! Czike Lajos főiskolai gondnok válasza: Főtiszteletü és Méltóságos Püspök Úr! Mélyen tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés ! Ne méltóztassanak csodálkozni és megítélni engem, ha a jelen ünne­pélyes pillanatban, midőn a főt. dunántúli ref. egyházkerület és ennek kép­viseletében főtiszt. Püspök Úr őméltósága által több mint 50 éves lelkészi és 20 éves főiskolai gondnoki közszolgálataim oly nagymérvben és oly szép beszédben érdemesíttettek, a nagy meghatottság miatt, amely szivemet elfogja, talán akadozik beszédem és keresem a szavakat, a hangokat, amelyekkel ezen megtiszteltetést és érdemesítést illőleg méltatva megköszönjem. Meghatottságom nagyon érthető és indokolt, mivel ezen megtiszteltetést én senkitől soha nem vártam, nem kívántam; de ily nagymérvben talán meg nem is érdemeltem. Nem érdemeltem meg, mert bár a tapasztalat igazolása szerint 20 és illetve 50 év bármelyik közszolgálatban és nemcsak egyes ember, de bár­melyik testület vagy intézet életében is nem kevés, sőt nagyon elegendő idő arra, hogy az ember a terhes szolgálat súlya alatt, életerejét felemésztve, a már különben is előrehaladott életkorban összeroskadjon; avagy bármely tes­tület és intézet a fejlődöttség magas színvonaláról alásülyedjen vagy sülye-

Next

/
Thumbnails
Contents