Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

— 65 — ital és étel vevése tiltva van". Aránytalanul kevesebb theológiai tudással; de elég jó magyarsággal irja müvét, melyben ellenfeleit nem sok helyen, de eléggé sértő kifejezésekkel támadja. Műve végén inkább kérő szóval fordul Méliusékhoz, hogy „szakadjanak el az emberi szerzésektől . . . akkor megnyerik tőlünk, hogy mi nem szólunk ellenük és ekképen teljesedésbe megy Krisztus mondása, hogy „egy akol és egy pásztor lészen". Basilius másik munkája az Apostoli Credonak rövid magyarázata, melyet Békés Gáspárnak, mint egykori tanítványának ajánl. Ez a müve sokkal nagyobb és részletesebb. Tárgyalja a keresztény tanok kialakulását egész a reformációig. Luthert utolsó Illés prófétának tekinti, de szerinte még Luther sem volt képes az antikrisztus tudományát megrontani, mert Isten minden ajándékát nem egy emberre bizza és nem egy időre szorítja. A szellemi evolúció folytonos fejlődésének tanát fogadja el, hosszasan foglalkozik Méliussal, kinek munkáinak olvasása rettegéssel tölti el, mert benne nagy és rettenetes istenkáromlásokat Iát. Részletesen foglalkozik a szentháromság tanával, az apostoli hitvallással, az örökélettel. Műve végén azonban azon konklúzióra jut, hogy „el kell szakadni a tévelygő keresztyénektől a római tudomány dögleletességétől", vagyis Méliuséktól. Az antitrinitárius tábor két vezető alakjának theológiai munkáitól ugy stílus, mint tartalom tekintetében nagyban külömbözik Császmai Istvánnak Tordai András Írására való felelete, mely már címében is a 17. század egyházi vita-irodaimának nívójára sülyed. Tordai Sándor András dévai plébános 1568-ban egy könyvet bocsát ki, melyben a „De falsa et vera"-ban a Császmai által készített képeket „erősen kárhoztatta" és Császmait „bálványcsinálónak" Ítélte. Azt állítván, hogy ezen képek kinyomatásával „a bálványimádást építette". Tiltakozik Császmai István eme müvében ezen vád ellen és támadja Tordai András müvét. Azon vád ellen is tiltakozik, amit már 1568-ban Méliusék tábora nemcsak az antitrinitáriusokra, hanem a fejedelemre is ráfogott, „hogy török vallású lenne" és kicsiny tizenhat leveles művében Császmai a maga hitbeli meggyőződését fejti ki, káromlásnak nevezvén Tordainak azon állítását, hogy Császmai Krisztust embernek és prófétának mondja, holott Császmai maga mondja, hogy „az ember Jézus Krisztus örökké való istenségét nem támadom, mert az istenség Krisztusban örökkévaló". Hogy Tordai Sándor András munkája mennyire káromló lehetett, azt igazolják Császmai azon szavai, hogy ha „bizon az ő káromló beszédükre válaszolni akarnék, vastagabban kellett volna ellene irnom".

1 Az 1568. évben Heltai mindössze egyetlen munkát bocsát közre s talán az egész esztendőben a kolozsvári Heltai-nyomdának ez volt az egyetlen terméke a „Disputatio in causa sacro-sanctae et semper benedictae Trinitatis", melyben még mint kálvinhitü kolozsvári prédikátor irja meg a gyulafehérvári nagy zsinat történetét. 1 Császmai: Tordai Sándor András Írására való felelet. 5