Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

— 64 — nyelvű munkákat is ad ki. Legfontosabb a „Demonstratio falsitatis", melyben Méliusék tételeit igyekszik megcáfolni, majd egy érdekes kisebb műve az „Equipollentes ex Scriptura Phrases de Christo filio dei ex Maria nato figuratae". A kicsiny, négy levélre terjedő műben 120 bibliai citátumot szed össze állításainak igazolására. A „Demonstratio falsitatis"-ban Méliussal szemben állított tételeinek kifejtésében, valamint Mélius tételeinek cáfolatában a szentírási helyeknek egész tömegét sorolja fel ezáltal is igazolva az egykorú szász történetíró azon állítását, hogy Dávid Ferenc a „bibliában felette jártas volt és az egészet betéve tudta". Legnagyobb magyar nyelvű munkája „A szentirás fundamenmentumából vett magyarázat Jézus Krisztusról", amit Pókai Jakab királyi tanácsosnak és hopmesternek ajánlott. Betegségében irja ezen müvét, tiltakozva ama vád ellen, hogy: „akik azt kiáltják, hogy én Jézus Krisztus istenségét támadom, bizonyával sokkal nagyobb paizsom vagyon énnékem t. i. a fő concilium, amit a szent apostolok tartottanak és a szent próféták és az apostoloknak irásai". Ebből is látszik tehát, hogy 1568-ban Dávid épen úgy, mint 1570-ben csak egyedül a fő conciliumot ismeri el magára nézve irányadónak, a többit pedig mind elveti.

1 Müve elején kifejti, hogy egy az Isten, ki egyedül és magától való, ki Jézus Krisztusnak szent atyja.

2 Művének második részében Krisztus igaz istenségéről szól. Vallja, hogy „a szentirás forrása szerint igazán Isten a Krisztus, noha az ő istensége és mindene az ő szent atyjától való".

3 Krisztus istenségére vonatkozó véleményét tíz pontban foglalja össze, majd Caroli Péterrel vitázik, ki a lógósról ma más véleményben van szerinte, mint volt akkor, mikor még kolozsvári iskolamester volt.

4 Kéri Carolit, „ki bölcs és tudományának nagy voltát akarja mutatni", hogy bizonyítsa be Krisztusnak öröktől való születését, majd Caroli munkáját részeire szedvén, igyekszik cáfolni bibliai citátumokkal és várja állításainak cáfolálát az ellenféltől. Állításainak igazolására itt is, mint a „Demonstratiók"-ban a bibliai idézeteknek egész tömegét halmozza össze. Mig Dávid ezen magyar nyelvű munkájában, amit az egész magyar közönségnek szánt, elég szelid hangon, minden sértő kifejezés nélkül ir, addig az antitrinitáriusok táborának másik irója, Basilius István hangja az „Egy neháni kérdések az igaz keresztyén hitről" cimü munkájában már nem ilyen szelíd hangú, hanem erősen támadó. Műve kinyomatására az birta, hogy „sokan káromolják az igaz tudományt, amit ő sok lelkipásztorokkal egyetemben Isten ajándékából itt Kolozsváron három év óta prédikál". Ebből is világos, hogy Basilius Dáviddal együtt már 1565-ben megkezdte az antitrinitárius tanok terjesztését. Müvét a magyarországiaknak szánja, „ahol a tiszta 1 Dávid: Egy ő magától való Istenről. „Az egy apostoli conciliumot kiveszem, de a többiben nem látok semmi iót." a i i ja 2 U. o. a i i J3 3 U. o. f i i j2 4 U. O. 12