Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

— 63 — kozásnak bizonyos határait szabja meg, mert ők már maguk között és a szászokkal bizonyos megállapodásra jutottak. Elismerik az apostoli atyák hitelességét, a nicaeai zsinat és Athanázius törvényét.

1 Kérik a fejedelmet, hogy a hosszas szófacsarásokat, a veszélyes concentiókat tiltsa el. A hatodik pontban kimondják, hogy a Krisztust és a szentlelket egyetlen mesterüknek ismerik el és Krisztus tanítását minden szofisztika nélkül elfogadják. Újból kérik a zsinati aktáknak külföldi cenzúra alá bocsátását. Erre Dávidék ismét viszontválasszal feleltek, melyben kijelentik, hogy az ellenvéleményen valók akaratának teljesen alávetik magukat, kivéve azt az egyet, hogy semmiféle akadémiai ítélet alá nem bocsátják aktáikat, még pedig azért, mert az Isten igazsága sehogy sem függ az emberi ítélettől és ki akarják mutatni, hogy mily sok ponton tévednek a külföldi akadémiák. Ők is egyetlen mesterükül Jézust ismerik el. Méliusék viszontválaszukban megmaradtak elfoglalt álláspontjuk mellett és kijelentették, hogy az ellentábor petíciójára nincs mit felelniök, úgy is a vita fogja köztük az igazságot eldönteni. A vita birájául úgy a katholikusok részéről, mint a magukat evangélikusoknak nevező antitrinitáriusok részéről négy lelkészt nevezett ki a király. Egyik volt ezek közül Heltai Gáspár, mellette voltak a gyűlések gyorsírói, két gyulafehérvári tanár és két antitrinitárius lelkész. A vitában részt vettek Mélius, Dávid, Blandrata, Basilius, Hebler, Heltai, Czeglédi György, Caroli Péter. Kevesebb részük volt a vitában Hunyadi Demeternek, Klein Lőrincnek, Turai Pálnak, Sándor Andrásnak, Gyulai Pálnak és Caroli Sebestyénnek.

2 A zsinatot erős, kíméletlen theológiai szóharc töltötte ki.

3 Pokoly szerint az „ódium theologorum" érvényesült a zsinat egész lefolyásában, inkább nevezhetnők azonban „furor theologorum"-nak. A szenvedély, az ádáz gyűlölet sokszor a legerősebb káromló szavakat hozta a vitában résztvevők ajkára, ami sem a hellyel, sem pedig a zsinat céljával nem volt összegyeztethető. Mélius és tábora tünt ki különösen az ellenfél káromlásában, szidalmazásában. Egyik fél sem tudta természetesen a másikat meggyőzni; de azért mindkét fél magáénak hirdette a győzelmet, egy azonban tény, hogy a fejedelemre az antitrinitáriusok jobb hatást tudtak gyakorolni, mint Mélius és tábora, erre engednek legalább következtetni Basilius és Dávid ez időben megjelent munkáinak ajánlólevelei, melyeket mind a királyi udvarhoz intéztek. Ugyancsak ezt igazolja a kolozsvári templom-pör is. Az 1568. évben mindkét tábor teljes erővel fog hozzá hittani tételeik kifejtéséhez. Egyik részről Mélius, Caroli Péter és Czeglédi György, másik részről pedig Dávid Ferenc, Császmai István és Basilius István. Mélius, Basilius és Csázmai, valamint Caroli Péter magyar, Dávid Ferenc pedig latin 1 Heltai: Brevis enerratio disputationis Albanae 1568. 2 U. o. és Dávid: Brevis enarratio. A responziókat mind Dávid, mind Heltai szóról szóra egyezőleg adják, Heltainál a zsinat leirása azonban valamivel részletesebb, mint Dávidnál. 3 Pokoly: I. 212.