Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

— 59 — Katona György krasznai plébános irja, hogy 1567 pünkösd szombatján Blandrata György indítványára János király fegyveres népet bocsát a csíkiakra, akik az 1566-iki országgyűlési végzéseknek engedelmeskedni nem akartak, hasztalan kerülgette őket János király hol ígérgetéssel, hol fenyegetéssel. A csíki székelyek fejenként összegyűlvén, midőn a királyi hadak Udvarhely felől be akartak nyomulni, a Csik és Udvarhely között levő rengeteg erdőben összeütköztek a király hadaival, annak nagy részét levágták, mig a többiek nyakrafőre elszaladtak.

1 János király tehát királyi seregekkel akarta terjeszteni az evangéliumi hitet, ami nem sikerült neki, mert a csíkiak magukat hit dolgában soha meg nem adták."

2 A királyi udvar és az országgyűlés türelmetlenségének eredménye lett, mint fentebb említettük, hogy a szászok közül is mind többen-többen jöttek át a kálvinhitüek táborába. Az evolúció emez óriási harcában, midőn a vallásos hitviták foglalták el teljesen az emberek lelkületét, természetes volt, hogy a türelmetlenség nemcsak az evolúció vezetőinél volt meg, hanem megnyilvánult az úgy a királyi udvarban, mint az országgyűléseken is. Mindenesetre azonban érdemes kutatni, hogy a türelmetlenség micsoda forrásokra vihető vissza. Az 1562-iki debreczeni zsinat végzései között a „kétféle hatóságról" szóló részben találjuk körvonalazva azon jogokat, melyek a fejedelmet illetik. E szerint „a fejedelmeknek gondjuk van az Isten dicsősége megőrzésére, a bálványok lerontására, a gyalázatosságok letörlésére, a bálványozok és misegyártók megbüntetésére, a gonosz hittani tételek megsemmisítésére, birodalmuknak és hatalmuknak a misegyártó érsekeknek át nem engedésére, mert nem lehet a püspököknek a nép és király felett uralkodni, miként azt az irás, az atyák és végzések tiltják".

3 Mélius a prédikátor tisztét abban látja, hogy „a fejedelmet Isten igéje szerint vezesse, intse az ő tisztire, hogy öljék, rontsák a gonoszokat . . . eretnekeket, tolvajokat, hamis tudományt, a pápai hitet... a böndő, here papokat ölesse, mint a paráznákat".

4 Prédikációiban kéri az Istent a hitetlenek megbüntetésére; különösen a kath. papságot állítja oda, mint amely bűneivel méltán kiérdemli az Isten büntetését

5 de Méliusnak nemcsak ezen munkája van tele a katholicizmus és a kath. papság ellen való, végtelen izzó gyűlölettel, hanem többi munkái is, így az 1561-ben megjelent „Szent Pál apostol leveleinek prédikációk szerint való magyarázatja". Ugyanilyen szellemű a „Hitről és Keresztienségről való vetélkedés", valamint „A kisértet és bűnös ember párbeszéde" is, melyben a régi egyház papsága ellen gyűlölettel izgat. Az 1562. évben megjelent Catechismusának előszavában pedig helyesli, akik faképeket, klastromokat, misét, bullát és baráti álnokságot rontanak.

6 1 Kisbatzoni Benkő Károly: Csik-, Gyergyó- és Kászonszék leírása. II. 95. 2 U. o. 96. 3 Kis Áron: Ref. zsinatok 178. 4 Mélius: Magy. prédikációk. 1563. P p p i j. 5 U. o. F iij2 és u. o. H. 6 Mélius : Catechismus A í i j.