Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

— 60 — Igaz ugyan, hogy Heltainak „A Részegsegnec és Tobzódásnac veszedelmes voltáról való dialógusa", valamint az összes magyar nyelvű reformátori munkák mind erősen támadják a kath. papságot romlottságáért, de annyira izzó gyűlöletet 1567-ig egyetlen reformátornál sem találhatunk, mint Méliusnál. Ez a türelmetlenség áthatotta 1567-től kezdve az erdélyi társadalmat, azonban nem egyedül Méliusban kell ezen türelmetlenségnek az előmozdítását keresnünk, hanem a politikai viszonyokban. Mivel az idegen dinasztiában a magyarság nemcsak az új hit, hanem a magyar nemzeti eszme elnyomóját is látta, Erdély lett a magyarság védbástyája, ahol a katholikus papságban csak az idegen uralom támaszait látták. Ez magyarázza meg az országyülésen megnyilatkozott türelmetlen hangulatot, mert nemcsak hitüket s magát a szellemi forradalmat féltették az új hit követői, hanem Erdély vezető politikusai a nemzeti eszmét, a magyar nemzet fennmaradását is. Nem csodálható tehát, hogy ha olyan, részben talán tévedésen alapuló híradások terjedtek el Erdélyben, mint aminőkről Heltai az 1570-ben megjelent „Háló"-jában megemlékszik. „Azért gyültenek össze atyámfiai magyarok, ennyi papok, barátok mindenfelől Maximilianus császár táborába, mikoron a vén török császár vitatja Szigetet és Gyulát, mert akkoron egy nihán ezeren voltak barátok és papok a táborban és minden napon kereszttel jártak az ora pro nobissal és sok ezer misét mondottanak mind az földön, mind az hajókban a Dunában, azt kívánván, Hogy immár kezükbe adná isten Magyarországot, hogy e földben vadászhassanak ... sőt immár mindenkinek az Papok, Barátok közül a levél kötelében volt, ki legyen püspök, apát, prépost, esperes, kanonok, oltármester stb."

1 Efféle hirek izgatták a kedélyeket s ezek magyarázzák az erdélyi országgyűlések türelmetlen szellemét, Mélius türelmetlenségét pedig az, hogy olyan területen volt ő a magyarságnak és az evolúciónak egy ideig újító vezére, amely terület teljesen ki volt szolgáltatva az idegen uralomnak. A türelmetlenség szellemét tehát főleg politikai okokra vezethetjük vissza: a Habsburgok uralmától való félelemre. Ez magyarázza meg azt is, hogy az evolúció irodalma az ország romlásának, pusztulásának okai között a legfőbbnek a katholikus papság bűneit tartja. A türelmetlenség, mely az országgyűlési végzésekben kifejezést nyert, áthatotta még azokat is, akik irodalmi munkásságukban folyton a vallási türelemnek voltak szószólói, akik szerint „a hit Isten ajándéka, mely hallásból lészen". Ezen türelmetlenségnek egyik főgócpontja Kolozsvár volt. Mint föntebb említettük, az 1566-ik évtől kezdve nagyon kiélesedett a Dáviddal tartó papok és Heltai között a vallásos vita és a városnak közvéleményét annyira felzavarta, hogy a városi tanács 1566-tól kezdve határozataival igyekezett a papok közt levő örökös vitát valamikép lecsendesíteni és több végzésében felszólítja Heltait és társait, hogy prédikátori tisztüket töltsék be. i Heltai: Háló Zi.