Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

— 55 — fogva Dávid Ferenc munkái itt jelentek meg. Dávid óriási gyorsasággal dolgozott s két év alatt 6 polemikus munkát adott ki, melyben a szentháromság tanát támadta. Legelső munkája a „Refutatio scripti Melii", melyben részben a debreczeni zsinat tételeivel, részben Méliuséknak az erdélyi zsinaton felhozott tételeivel foglalkozik. Bonckése alá veszi Mélius összes tételeit és igyekszik azokat a szentirásból vett idézetekkel megcáfolni. Legérdekesebbek a gyulafehérvári zsinaton Mélius által előadott tételeknek cáfolatai. (84—98. lapokon.) Amily ügyességet tanúsít Melius tételeinek cáfolatában, azok értelmének kiforgatásában, éppen olyan erős logikával vonja le konklúziójában a következtetéseket. Úgy Mélius a Debreczeni Hitvallásában, valamint Dávid a Refutatióban a királyra hivatkozik; de mig Mélius Kálvin rideg szellemének főképviselője, az ellenvéleménnyel szemben türelmetlen és Dávidékkal szemben a megégetést helyezi kilátásba, addig Dávid a Refutatióban minden szitkozódás nélkül, kérő hangon fordul a fejedelemhez, bizva annak jóindulatában, ki szerinte ismeri az ő álláspontját.

1 Ha a Refutatiót a vele egy évben megjelent „Debreczeni Hitvallás"-sal összevetjük, mindjárt kitűnik, hogy a Refutatióban már Dávid lép fel mint támadó fél és Mélius a szentírás szavaival és bizonyítékaival védelmezi magát. Dávid harcmodorára, jellemére, a reformációi eszme mozgalmában elfoglalt vezérszerepére világot vet egyik müvének előszava: „Köszönöm pedig az én ellenkező társaimnak, hogy oly kiáltozásokat tőnek ellenem és mindenütt úgy, mint eretneknek, hamisan az ő itéletök szerint kiáltanak, mert ha ezt nem müvelik, talán mindaddig az Istennek az ő igazságát én magamban eltemettem volna. Isten előtt . . . teszek vallomást, hogy erre a vetélkedésre menni nem akartam és e vetélkedésnek minden cikkét nem értettem, de minekutánna irtanak és jobban mozgattak, ezt a dolgot úgy vettem eszembe, hogy meg nem állhat" !

2 Dávidnak ezen vallomása a szellemi evolutio korában, midőn annak vezetőiről a vallomásokban hazugságokat feltételezni nem lehet, világot vet az ő lelkületében végbe ment evolúcióra, egyszersmind igazolja azoknak az állítását, akik őt az erdélyi szellemi forradalom vezetőjének tartják 1567-től kezdve és nem Blandratának és mások szellemi befolyása alatt állónak tekintik, mint egyes vallási elfogultságtól nem mentes egyháztörténetirók. A XVI. század nagy magyar reformátora, Dávid Ferenc, hogy mennyire érezte a magasztos pályára való elhivatottságát, kitűnik saját szavaiból: „Isten igéjének igazságát el nem titkolhattam, hanem szólnom kellett és szólni akarok mindaddig, mig az Ur Isten az én testemben a lelket táplálja, írásra és szólásra erőt ad. Nem ártalmas az írásból támadt visszavonás, mert amely félnél az igazság vagyon, az ellenkező bizonyságokkal fel nem fejtethetik, sőt inkább megerősíttetik. Az írásban való hadakozás a hívek ártalmára nem 1 Dávid: Refutatio előszava. „Nem csodálják Dávid és övéi, hogy oly kíméletlen szavakkal illetik őket Melius táborából és fejükre halált, máglyát kiáltanak". 2 Dávid Ferenc: Rövid utmutatás 1567. 4. old.