Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

— 53 — 1565 dec. 10-iki tanácsvégzés megtiltja, hogy valaki a szentirással ellenkező véleményt merjen hirdetni: „uj dogmáknak hirdetését csak akkor engedi meg, ha valaki tudományát a szentírásból bebizonyítja". A következő évben a városi tanács komolyan inti Dávid Ferencet és a szász prédikátorokat, hogy a botránykozásokat kerüljék, majd felszólítja Heltait, hogy eddigi fizetése mellett állását tartsa meg. Még 1566 januárjában is tanácshatározatot hoznak, melyben nem engedik meg Heltai Gáspárnak hivatalából való távozását. Ugyanez év január 11-én a tanács ismét egyezségre szólítja fel a plébánost és a prédikátorokat.

1 Amilyen volt Kolozsvár képe a szellemi evolúció emez óriási kitörésében, épen olyan volt a szász föld és a lengyelek-lakta vidékek leszámításával az egész Erdély. Nagyon jellemző és kitűnő képet ad egy egykorú iró Erdély akkori viszonyairól: „Akkoron hallottál volna az egész Erdélyben minden helyen a köznéptől sok esztelen disputát és pantallódást: falun, városon étel, ital között, este, reggel, éjjel és nappal."

2 Az egész Magyarországon elterjedt Dávid újításainak hire. Ismerték azt nagyon jól a tiszamenti magyar részeken, sőt azok az egész magyar társadalmat mozgásba hozták. Hisz Dávidot megelőzőleg már az ország keleti részében mindenütt jártak az antitrinitárius tanok hirdetői és amint Egri Lukács, Dávid tanaival telítve 1565-ben Egerbe távozott és ott tanai terjesztéséhez fogott, a református papság a gönczi zsinaton igyekezett tanainak terjedését meggátolni ! A Mélius vezetése alatt álló kálvinhitii papság azt hitte, hogy amily könnyen sikerült nekik Arany Tamást tévelygéseiről lemondatni, Egri Lukácsot további működésében megbénítani, ép oly könnyű győzelmük lesz, ha János Zsigmond birodalmának központjában, Erdélyben felveszik a küzdelmet Dáviddal és társaival. Ezért hivatták össze a királlyal 1566 ápr. 24-ére az első gyulafehérvári zsinatot. A fejedelem jelenlétében tartották meg az ötnapos zsinatot, mely után mind kétfél magának tulajdonította a győzelmet; de mégis Dávidék győztek, mert Dávid sok lélekben elszórta a kételkedés magvát.

3 A vita igen erős és éles szavú volt, mely látszólag ugyan Méliuséknak kedvezett, amit igazol az is, hogy a király Méliust adományával kitüntette, azonban a királynak ezen adománya nagyon hasonlít az Alesius Dénesnek tett adományhoz, amely után nemsokára Alesius püspöki méltóságát vesztette el. Blandrata cselfogásainak tulajdonítják, aki szintén részt vett a zsinaton, hogy, ha a háromság tana megtartatott is, de egyes kifejezések: essentia, persona, trinitas stb. töröltettek. Dávid és Blandrata a gyulafehérvári zsinat után is tovább terjesztették tanaikat. Mint Bod mondja: „Nem nyughattak bőrükben és oly botránkozással terjesztették tudományukat, hogy 1566 május 19-én uj synodust kellett 1 Jakab Elek: Kolozsvár története II. 173. Borbély István: Heltai Gáspár: 46. 2 Nagy Szabó Ferenc: Erd. tört. adatok I. 29. 3 Bod: História Unitariorum. Kis Áron: 469. Lampe: Hist. Eccl. Ref. 145—173.