Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912
II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár
— 52 — Ismerve Blandrata egyéniségét, ő mindaddig nem kezdette meg ezen vitákat, mig nem volt biztos tudatában annak, hogy az Arany Tamás által megkezdett antitrinitárius tanokkal Dávid Ferenc környezetében a papság, ha nem is rokonszenvezett, de ismerős volt. Ha igaz az, hogy Basilius már 1565-ben az antitrinitárius tanoknak hive volt, akkor a kolozsvári iskolamesterek és magyar papok között ezen tan a szellemi evolúció fejlődése következtében állandó vita tárgya lehetett. Figyelemreméltó körülmény az is, hogy Kolozsváron az antitrinitárius tanok épen a magyar lelkészek és tanítók között képezték legelőször vita tárgyát és hogy 1565-ben már éles vita volt e kérdések körül, igazolja ezt Heltainak a „Biblia második részének" 1565-iki előszava, melyben a maga türelmes emberszerető lelkével és szelídségével ezen vitákat összeegyeztethetőknek nem tartván, a nem egyházi irányú irodalmi munkásságra adta magát. A beteges Heltait bánthatták az egyház szolgái között előforduló viták és betegségében „a szentléleknek akaratát és értelmét minden tehetségével keresvén, megtalálja azt a szentírásban". 1 A vita kiélesedését jobban előmozdította Dávidnak a magyar iskola igazgatójával, Szikszai Fabricius Balázzsal való szóharca. Dávid Ferenc Basilius Istvánnal, Egri Lukáccsal együtt úgy a székesegyházban, valamint kint a nép előtt állandóan vitában volt Heltaival, Amitián Titussal és a többi szász prédikátorral. Szikszai, ha Dáviddal fel is vette a vitát, de úgy látszik, hogy vele megküzdeni nem tudott, ezért elhagyta Kolozsvárt. Ugyanígy járt Caroli Péter is, 2 kivel való vitájáról Dávid Ferenc megemlékszik, mint aki váradi prédikátor korában mást tanított már „mint kolozsvári mestersége idején". 3 A vita a magyar lelkészek között mind erősebb lett és így az 1566. évben a városi polgárság között is visszatetszést keltett. A Stancaro tanai által szaturált, Kálmáncsehi radikális templomromboló reformációja által izzóvá tett eszmemozgalmat a magyarság magáévá tette és Dáviddal, Basiliussal tartott a vitában. A reformátussá lett szász prédikátor pedig a szász polgársággal együtt bár továbbra is megmaradt a kath. hitben, mint ekkor a ref. vallást nevezték ; de azért az egész városi polgárságot áthatotta a protestáció szelleme, melynek igazi és főképviselője Dávid lett. Heltai a vitákban eleinte részt vett, de részben betegsége miatt, főleg mivel türelmes, emberszerető lelkének sehogy sem tetszettek ezek a papság között naponként megújuló viták, ezért kerüli az összeütközéseket, aminek kifejezést ad Fabuláinak előszavában is. Jól jellemzik ez év vitázó egyházi szolgáit, Heltainak sorai: „Az emberek olyanok, hogy senki kedvükre nem cselekedhetik semmit". A tanács látván az egyházi szolgák örökös vitáit, amit természetesen kivittek a nép közé is, egymásután hozta azok ellen végzéseit. Már az 1 Heltai: „Biblia második részé"-nek előszava. 2 Dr. Lakos Béla: Caroli Péter 1903. 3 A szentírás fundamentumából vett magyarázat. H i i is.