Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

— 48 — keztében Csáki mellett mind nagyobb befolyásra tett szert Blandrata, aki, hogy eszméjét Erdélyben is elterjessze és minél rövidebb idő alatt diadalra juttassa, már ekkor rokonszenvezett a kolozsvári vallás tanítóival. Tudta nagyon jól, hogy a fejedelmet egyszerre meg nem nyerheti a maga tanainak, hanem csak fokozatosan és az evangélikussá lett fejedelmet előbb az evolúció radikálisabb irányzatának hivévé kell tennie és csak azután veheti rá antitrinitárius tanainak elfogadására. Hogy befolyása a királynál mennyire érvényesült, mutatja az, hogy az 1563. év november havában a király meginti a lutherkövető szászokat, hogy ovakodjanak az újításoktól és ragaszkodjanak a vittenbergi egyház szertartásaihoz és tanaihoz.

1 Már a következő év január 20-án hozzájárult a kolozsvári gyűlés ama végzéséhez, mely a vallásszabadság elvét újra törvénybe irja, egyszersmind hozzájárul a király a rendek ama kéréséhez, hogv az úrvacsora kérdésében az országgyűlés után 15 nappal tartsanak újból Enyeden zsinatot. A király véleményének eme hirtelen változását másnak tulajdonítani nem lehet, mint udvari orvosa erős befolyásának, mert bármily erős is volt az eszmeáramlat Erdélyben, bármennyire lefoglalta is úgy az előkelőséget, mint a tömeget, mégis az enyedi zsinatnak összehívásában, valamint annak lefolyásában a fővezető Blandrata volt. Az enyedi zsinat április 8-án ült össze, ahol Dávid Ferenc, majd Blandrata György is megjelent. A király magát Blandrata által képviseltette, aki mindjárt a gyűlés elején felmutatott egy királyi rendeletet, mely Alesius Dénest magyar püspöki méltóságától elmozdítja, mire a következő napon Dávid Ferencet választották meg. Blandrata azután előterjesztette a királyi levelet, sőt, mint királyi meghatalmazott magával vitte és felolvasta a vitatkozás tételeit is, azután pedig megparancsolta a sakramentáriusoknak, hogy a maguk nézeteit foglalják irásba, amit azok „Egyezségi Módozat" cimen foglaltak össze. Erre feleletüket a lutheránusok ápr. 14-én adták meg, amire a következő napon a kálvinkövetők ismét viszonválasszal éltek. Ezután teljes erővel tört ki a vita,

2 s jóllehet a fejedelem Írásbeli vitát rendelt el, mégis Blandrata olvasván a lutherkövetők viszonválaszát, szóbeli vitát követelt, mely három napig tartott; de eredményre sern a szóbeli, sem az Írásbeli vita nem vezetett. Nem azt érték el, hogy a két felekezet papjai megegyeztek volna, hanem megtörtént a teljes különválás. Dávidék hivatkoztak Kálvinra, Bullingerre, a lutherkövetők Lutherre és a többi hittudósokra, valamint a német egyetemek Ítéletére. A vita kimenetele Hermann szavai szerint kétes volt, azonban Molnár Gergely kolozsvári iskolamester hirtelen halála után, kiben a kálvinisták mint „Herkulesben" bíztak, azonnal véget ért, mert a kálvinisták eltávoztak a harc teréről. Pokoly

3 részletesebben foglalkozik a zsinattal, kifejti abban Blandrata szerepét és azt kétszínűnek találja. Azzal 1 Kis Áron: 413. 2 U. o. 420, 436. Teutsch: Urkundenbuch 79, 101. a Teutsch: Urkundenbuch II. 80. Pokoly: I. 154-158.