Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

— 49 — vádolja őt, hogy nem tartotta be, mint királyi biztos, a királyi utasításokat, amennyiben az Írásbeli vitát szóbeli vitára vitte át. Tény az, hogy egyik fél sem tudott győzni, hiszen Blandratának és az ő barátainak nem is győze­lemre volt szüksége, legkevésbbé megegyezésre, hanem a zavarnak mentől nagyobbá, erősebbé tételére. Nagyon jól tudta Dávid, Heltai és a kolozsvári vallás többi papja, hogy a fejedelem teljesen Blandrata kezében van és a fejedelemtől függ vallásuknak törvényileg való elismertetése, amire Blandrata a fejedelmet bizonyára rá fogja venni, a szakadást tehát teljessé kell tenni a lutheri és a kálvini egyház között. Erre való volt Dávidnak superinten­denssé való választása, sőt erre való volt a szóbeli vitának elrendelése is, amiben az egykorúak állítása szerint elég sikeresen küzdöttek a reformátusok. Végül ez magyarázza meg a vita után alig két hónapra összehívott tordai országgyűlés határozatát is. A tordai országgyűlés szabad vallásgyakorlatot enged a kolozsvári egyház­nak, megkülömböztetvén a szebeni német egyházat a kolozsvári magyar egy­háztól. A vallásszabadságnak azon elve, melyre támaszkodik a juniusi tordai országgyűlés, igazi helyes alapból indul ki, amennyiben a népre bízza, hogy melyik hitet kövesse és a papot, aki a község vallásával ellenkező tant merne hirdetni, elmozdítja. Az evolúció fejlődésének megértése szempontjából nagyon fontos ez az újítás, amely megmagyarázza annak legszélesebb körű elterjedé­sét. Ezért emelik fel szavukat Heltai, Mélius, a hitcikkekhez szigorúan ragasz­kodó reformátorok az ellen, hogy a község előtt nincs becsülete a prédikáto­roknak, nincs tisztelete a papságnak. Ezen országgyűlési végzés legmesszebb menő szabadságot enged a reformmozgalom terjesztőinek s úgyszólván teljes szabadságot enged, hogy a nép a tanokban szabadon válogathasson. Az országgyűlésen a király ezen országgyűlési pont meghozatalánál előre nem tudta, hogy a szabad vallásgyakorlat ezen feltétlen kimondása nem a kolozs­vári egyház megerősítésére, hanem az 1564-ben még előre nem látható in­novációkra fog vezetni. Tehát nemcsak az enyedi gyűlés, hanem a juniusi tordai országgyűlés is Blandrata müve volt. Hogy mily óriási térhódítást tett rövid idő alatt a kolozsvári magyar egyház, legjobban igazolja azt Grómo Giovanandrea, 1 aki 1564-ben Gyula­fehérváron a fejedelem udvarában egy évig tartózkodott és Erdély állapotáról részletes leírást ad. Szerinte a fejedelmi udvarban tartózkodó magyar főurak­nak fele része már hugenotta és csak fele része ragaszkodik még a lutheránus valláshoz. A magyar nép a magyar urak vallását követi, a Báthoriak birtokait kivéve, kik buzgó katholikusok és birtokaikon a lakosság is teljesen katholikus. Rajta kívül még csak egypár kath, főurat említ, katholikusnak mondja még a székelyeket is, kiket „a hugenották és lutheránusok minden alkalommal nyugtalanítanak. Tartok is attól, hogy előbb-utóbb elalszik bennük a vallási buzgalom, mert van ugyan náluk több kolostor; de annyira tudatlanok a szer­i Hunfalvy: Oláhok története II. 330. 4 /

Next

/
Thumbnails
Contents