Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

Heltai mint református. Alig diadalmaskodott Heltai és Dávid a sakramentáriusok felett a tordai zsinaton, midőn őt is és társait is magával ragadta a reformáció ellenállhatatlan, újító áramlata. Az 1558. év vége felé Dávid társaival együtt mindinkább a kálvinizmus felé hajolt. Ebből magyarázza Szilágyi,

1 hogy az 1558-i gyulafehérvári országgyűlés némileg enyhítette a tordai végzés szigorú tilalmát. Azok közül, akik Dávid környezetéből legelőször a kálvinizmus mellé állottak, legelső volt a kolozsvári iskolamester, Molnár Gergely, korának legkiválóbb tudósa, hires nyelvész, akinek tehetségét még Schesaeus is elismeri.

2 Az 1559. év elején pedig Heltai is követte Dávidot a kálvini irány befogadásában. Maga Dávid irja:"

3 „Az 1559. évben, miképen a térdhajtás kirekeszteték a fennállással, azonképen a fennállás a leüléssel és a közönséges kenyér hozattaték be, megrontván a misének minden praktikáit, ilyen renddel tisztítaték azért meg az úrvacsora". Elébb irja: „így jöttünk azért az urvacsorának és keresztségnek igaz értelmére". Az 1559. évben megjelent Agenda előszavában, melyet a magyar lelkipásztorokhoz intéz, az evolúcióra vonatkozólag a már fentebb említett sorain kivül érdekes megjegyzést közöl Heltai. Szerinte: „A nagy dolgok az egyenetlenségtől megkisebbednek, a kicsi dolgok az egyenességből öregbülnek. Igaz ugyan, hogy a keresztyének között semmi dolog olyan kárt nem teszen, mint az egyenetlenség mind a tudományban, mind az egyházi cselekedetekben és a szüntelen hiába való különbözés az egyházi rendtartásban.

4 Illik ezekért minekünk és minden lelkipásztoroknak ezt jól eszünkbe vennünk és az igaz tudománynak hirdetésével és a jó rendtartások követésével a mi méltóságunkat megoltalmaznunk és nem kisebbítenünk". Ajánló sorainak ez a része a szász papság és a lutheri irányzat mellett megmaradt evangélikus papság ellen szól. Szintén a szász papságra vonatkozik ajánló sorainak az a része, melyben a papságot megvádolja: „Mert kevesen gondolják meg a lelkipásztorok és plébánosok között és prédikátorok között ő tisztüknek méltóságát, terhes voltát, mert az ő pásztorkodásukat nem ítélik a lelkeknek gondviselésére . . . minden gondviselésük azért vagyon, hogy a dézsmát, búzát, bort kár nélkül begyüjtsék".

5 1 Erd. orszgy. eml. II. 37. 2 Teutsch : II. 242. 3 Rövid magyarázat fa. 4 Agenda a2. 5 U. o. a3.