Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

— 43 — A nagy változást, mely Dávid és Heltai theológiai felfogásában történt, az egyháztörténészek különbözőképen igyekeztek megfejteni. Némelyek Melanchtonnak az úrvacsora kérdésében megadott válaszában keresik a főokot, amely megingatta volna Dávidot az addig elfoglalt szigorú, rideg lutheri felfogásában, mások az evolúció haladásában keresik ennek okát, mert azok a vádak, melyeket Schesaeus Dávidra szór azért, mert otthagyta a lutheri irányzatot, önmaguktól megdőlnek, ismerve Dávid puritán jellemét és örökké újító, nagy szellemét. A Kálmáncsehi által terjesztett tanok Erdély magyar-lakta vidékein tüneményes gyorsasággal terjedtek el. Sem az országgyűlési végzések, sem a tordai zsinat határozatai nem akadályozhatták meg a teljes erővel megindult evolúció terjedését, melynek 1559-től kezdve vezetője akadt a debreczeni lelkipásztorban, Méliusban, aki nemcsak a tiszavidéki, hanem az erdélyi reformátusoknak is igazi vezére, feje volt, 1561-ig pedig a kálvini iránynak előharcosa a lutheri iránnyal szemben, majd ezentúl védője Dávid és az erdélyiek újításaival szemben. Dávid kolozsvári híveinek jó része már 1557-ben elhagyta lélekben a lutheri felfogást. Ha véleményét a Dávid által befolyásolt kolozsvári tanács szigorú rendszabályai következtében nem is merte egész nyíltan hirdetni; de a sakramentárius tan, mint magyar vallás élt, erős volt a magyarság között. A lutheri reformáció, mely szász forrásból fakadt, már nem elégítette ki a magyar lelkeket. Az újítás szelleme előbb a hívek magyar részének óriási tömegét térítette el a lutheri elvtől, azután ezt az álláspontot annyira védő Dávidot, a magyar plébánost. A magyar lakosság között Molnár Gergely volt az eszme terjesztője és őt, majd híveinek jó részét követték a lelkipásztorok: Dávid, azután Heltai. Dávid maga után akarta vonni a szászok többségét és kétségtelenül sokakat meg is nyert a szász papok közül, annyira, hogy a szász nemzeti egyház fenyegetve látván fennmaradását, zsinat összehívására gondolt.

1 A zsinatot megelőzőleg 1559 közepe táján Váradon egy értekezletet tartottak azok, akik az úrvacsora kérdésében a kálvini irányt fogadták el. Ezen az értekezleten Heltai, Dávid és Molnár Gergely, a kolozsvári iskola igazgatója is megjelent. A kolozsváriak már mint a kálvini irány hivei vesznek részt a váradi értekezleten, ahol körvonalazzák a maguk álláspontját. A váradi értekezletről hazatérve Dávid lemondott evangélikus püspöki állásáról és helyét Alesius Dénes szászfenesi pap foglalta el. Dávid lemondása igazolja legjobban, hogy ő egészen szakított a lutheri iránnyal. A szász egyház félve, hogy Dávid és Heltai példájára a többi szász papok is odahagyják a szász lutheri egyházat és ezzel megdöntik a szász nemzeti egyház hatalmas épületét, befolyásukkal az örökös újításokkal amúgy sem rokonszenvező királynét rávették, hogy közbelépésével gyengítse Dávid és Heltai munkáját. A királyné udvarában azonban meglehetős nagy számban voltak olyan férfiak, akik pár évvel azelőtt Petrovics környezetében már meghódoltak a magyar 1 Teutsch: II. 20.