Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

— 38 — nak nevezvén őket. A Concensus három részre van osztva: egyik része a praefatio, melyben megemlékszik a lutheri tanok ellen való támadásokról; a második rész magában foglalja az úrvacsora kérdésének vitáját, Dávid és a lutheránusok cáfolatait, majd a keresztség szentségét külön harmadik fejezetben foglalja össze. A győzelem teljes volt, bár Haner

1 megemlékszik, hogy voltak a zsinatnak oly tagjai is, kik az elfogadott hitcikkekről eltérő nézetben voltak és ezért tartottak ez évben még szeptemberben egy másik zsinatot, hol kimondják az összegyűlt papok, hogy Krisztus valóságos testét és vérét veszik magukhoz. Sőt elhatározták, hogy a Concensust átvizsgálás szempontjából Melanchtonnak is megküldik. A Concensust 27 erdélyi és magyarországi pap irta alá, köztük 3 superintendens: Boldi Sebestyén, Hebler Mátyás és Dávid Ferenc, az új erdélyi magyar ev. püspök; egy senior: Heltai Gáspár; 12 esperes, a többi kevés kivétellel szász ev. pap, illetve dékán. A magyar egyházak lelkészei közül Horváth Mihály a szilágyi esperes, Alesius Dénes, Macerius Ambrus, küküllői esperes, Hunyadi János, a székelyföldi esperes, Bodzási János, a szolnoki, Mókus Albert, a dobokai, Jeggenyei János, a tordai, Nagyfalui Mihály, a kalotaszegi esperes irták alá a szigorú lutheri irányt magáévá tevő zsinati végzést. Ebből látszik, hogy ha a nép között, sőt az előkelőség között nagyszámú hiveket is szerzett a sakramentárius tan, de a papság még mindig óriási többségben ragaszkodott a wittenbergi kátéhoz, a kolozsvári zsinat tehát Erdélyben a lutheranizmus delelőpontját mutatja. Heltai a kolozsvári zsinaton a vitából bizonyára kivette a maga részét, mert hiszen Kálmáncsehi támadása épen az ő magyar hívei közt tett legnagyobb pusztítást. A vitában való győzelem mégis Dávid Ferenc nevéhez fűződik, ki már a gyűlésen mint püspök szerepelt. Erre enged következtetni az, hogy a zsinat végzéseit magában foglaló Concensus alá Dávid magát mint superintendens irta. Heltai 1557 végétől kezdve kolozsvári plebánosi állásától megválik, de lelkészi hivatalát megtartja haláláig, ami kitűnik több munkájának, úgy az Agendának 1559-iki latin előszavából, valamint zsoltára 1560-iki kiadásának ajánló leveléből is. Elfogadható tehát Borbélynak azon állítása, hogy Kolozsváron Heltai továbbra is prédikátor maradt.

2 Pokoly

3 a plebánosságról való lemondását a fürdőépítéssel hozza kapcsolatba, a két dolog azonban alig függ össze, bár tény, hogy amint föntebb említettük, megrendült Heltai befolyása Kolozsváron; de azért a százas tanács egy része tovább is vele tartott és nem a közügyekkel való foglalkozásáért vesztette el plebánosi állását, hanem hihetőbb, hogy azért, mivel a városban túl nagy többségben levő evangélikusok a dialektikában jártas, nagy tudásu Dávidban, mint plébánosban inkább bízhattak, mint a gyengébb dialektikáju Heltaiban. 1 Haner: 229. 2 Borbély: Heltai. 33. 3 Pokoly: Erd. ref. egyh. tört. I. 133.