Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

— 37 — hódítást, addig büntetendőnek tartja a régi felekezeteknek a bántalmazását, tehát könnyen olyannak tűnhetik fel, mint amely törvény vallási türelem dolgában századokkal megelőzte volna Európa többi államait. De ezen törvényt tisztán Petrovics befolyására hozták, kinek kívánságára a sakramentáriusok terjeszkedését törvényileg is biztosítani akarták. A XVI. században hazánk számtalan helyén a vallási türelemnek igazi, szép, nemes megnyilatkozásával találkozunk. Erre a legelső példát azonban nem az erdélyi országgyűlési végzésekben kell keresnünk, ahol a szellemi evolúció legerősebben izzott és ahol épen ezen juniusi országgyűlésen a sakramentáriusok és a lutheri irány követői, mint erős ellenfelek állottak egymással szemben, hanem azon alföldi városok községi határozataiban, melyek a magyar nép végtelen vallásos türelmének hű kifejezői voltak, ilyen az 1564-iki kecskeméti városi határozat, melyben Kecskemét polgárai „mind az pápista körösztyényökkel, mind az Luther körösztyényökkel egyetömben az öreg kő Templom felöl" megegyeztek, hogy azt közösen fogják használni.

1 Ez az egyezség, mely az alföldi színmagyar városokban nem egyedül állott, századokon keresztül fennmaradt, míg az 1551-i juniusi országgyűlés végzéseit már kilenc hónap múlva ugyancsak Tordán tartott országgyűlésen elkárhoztatták, a sakramentáriusok felekezetét eltiltották és eltörlendőnek nyilvánították. Ebből is láthatjuk tehát, hogy a sokat magasztalt és sokszor citált, hires tordai végzés nem egyébnek, mint Petrovics befolyásának tulajdonítható. Magában a tordai végzésben már egy nemzeti zsinat összehívását határozták el és, úgy látszik, abban a reményben voltak a „nagyszámban összejött főurak, előkelők a magyarországi részekről, valamint a három nemzet tagjai", hogy a két felekezet között megegyezés fog létrejönni. Ebből azonban nem lett semmi. Az országgyűlés után pár nappal megtartották a vitatkozást a két felekezet hivei. Kálmáncsehi, Szegedi Lajos, Petek Lőrinc és Krispus (Fodor) Bálint voltak a sakramentárius tábor főbb emberei, kik hivatva voltak a vitát vezetni. Kálmáncsehi azonban időközben megbetegedett

2 és a vita vezetését Szegedire bizták, ki a nagy többségben levő evangélikusokkal, különösen Heltaival és Dáviddal megküzdeni nem tudott. A lutheránus tábor vitáját a feltűnt „trombita szavú" Dávid Ferenc vitte,

3 ki valószínűleg a gyűlés határozatait magába foglaló Concensusnak is szerzője volt. A lutheránus papság megújította az 1557 juniusi szebeni zsinat elkárhoztató Ítéletét és az urvacsoráról újból kiadták a régi hitvallást. A zsinaton a sokat zaklatott lutheránusok felháborodása igen nagy volt, ami a Concensus praefatiójából is kitűnik, mely igen panaszos hangon támadja meg a sakramentáriusokat, „nagynevű férfiak"1 Hornyik: Kecskemét története II. 225. 2 Páriz Pápai: Rudus Redivivum. Haner és a lutheránus irók Kálmáncsehi betegségét színlelésnek tartják, de Páriz Pápai ezt tagadja. 3 Teutsch: Urkundenbuch I. 241.