Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

— 28 — deményezett bibliafordításokat. Castaldo rövid uralma a sokat zaklatott Erdélyre hosszas, kíméletlen beszállásolásaival, nyomasztó adóival, örökös újoncozásaival szörnyű teherként nehezedett, melynek eredménye az erős kitörések, sok helyen templomrombolások és a szerzetesek elűzése lett. A magával is tehetetlen podagrás Castaldó kénytelen volt a vallási ügyek terén engedményeket tenni, hogy uralmát megtarthassa. Jóllehet Castaldónak volt titkos megbízatása az eretnekség kiirtására; de annak foganatosítására képtelen volt. 1551-ben a kolozsvári zendülés alkalmával is inkább hajlandó volt a városi tanáccsal megegyezni, mintsem esetleges támadásával a viszályt elmérgesíteni. De még Castaldó újabb fenyegetései, sőt a marosvásárhelyi 1551 dec. 31-iki országgyűlés 3. törvénycikkének azon határozata, hogy a kolozsváriak a ferencrendi és dominikánus szerzeteket tartoznak régi szerzetházaikba visszafogadni, sem volt elegendő arra, hogy a Kolozsváron teljes erővel megindult, már romboló reform-mozgalmat lecsendesítse.

1 1552-ben Petrovics Péter udvari papját hivja meg a kolozsvári tanács, ami mindenesetre azt mutatja, hogy Castaldó fenyegetései és Monostor megerősítése sem volt képes a Kolozsváron teljes erővel neki indult reform-mozgalmat megakadályozni. Kolozsvár reform-mozgalmának igazi vezetője, a város ügyeinek intézője ekkor már Heltai volt. Hogy nagyobb eréllyel Castaldó a reform-mozgalommal szemben nem lépett fel, az talán arra is visszavezethető, hogy táborának főtisztjei közül többen lutheránus érzelműek voltak, akik Kolozsváron és környékén határozottan a reform-mozgalom mellé állottak. A katholikus rendek még 1551 augusztusában kérték Ferdinándot, hogy nevezzen ki Gyulafehérvárra püspököt; Ferdinánd azonban csak Castaldó kivonulása után tett eleget a rendek eme kérésének, mivel Castaldó nem szívesen osztotta meg az uralmat és nem szívesen látott volna maga mellett egy kath. püspököt sem. A kolozsvári zendüléshez hasonló viszály támadt Marosvásárhelyen, ahol a tanács az ev. polgárokat üldözte. Erre az 1552 május 22-iki tordai országgyűlés a protestánsok javára hozott határozatot, amennyiben a Szt. Erzsébet kápolnát átengedte nekik,

2 egyszersmind kimondta, h°gy úgy a katholikusok, mint az evangélikusok egymás iránt kölcsönös türelemmel viseltessenek, egymást ne háborgassák. A reformációnak ilyen nagy térhódításában kétségtelen nagy része volt magának Heltainak, aki irodalmi munkáinak ajánlásával igyekezett Erdély több főurának, így Kendi Antalnak, majd Báthori Györgynek lelkében ápolni a reformáció iránt való előszeretetet. Heltai 1553-tól kezdve, hogy a reformációnak tisztán a magyarok között való terjesztését tűzte ki életcéljául, igazolja 1553-ban kiadott Catechismusának ajánló levele, melynek végén így ír: „Egyházi tisztet akartam én is betölteni nemcsak a magam nyelvén, mert szász vagyok, hanem a tisztességes magyar nyelven gyűjtöttem össze az isteni igazság 1 Szilágyi: Erdélyi országgyűlési emlékek I. 383. 2 Szilágyi: U. o. I. 412.