Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

I. Czike Lajos főiskolai gondnok jubileuma. Pápa, 1913 ápr. 17

— 20 — említve, Rózsa István, később pápai tanár, Szekeres Mihály, Pály Zsigmond, Begedy István — később mindannyian esperesek. A papi tudományok bevégzése után akkori szokás szerint akadémikus rektorságra ment az ácsi nagy egyházba, ahol kötelességét olyan hiven betöltötte, hogy a tanításban való szorgalmáért és egyházias magaviseletéért az egyházmegye a legjobb tanítók jutalmazására szánt „ösztöndíj-jutalommal" tüntette ki. Miután mind a két segédlelkészi vizsgálatot időközben kitűnő eredménnyel letette s 1861 november 26-án, Kocson a lelkészi hivatalra kibocsátották, Nagyigmándra került helyettes lelkésznek. Innen egy év múlva Csepre helyezték át segédlelkésznek s ugyanide a volt lelkész halála után 1863 május l-jén a közbirtokosokból álló gyülekezet egyhangúlag rendes lelkészévé választotta. Akkor még nem pusztult el, akkor még virágjában volt a közbirtokosság, az igazi magyar középosztály. Csép akkor még tele volt közbirtokos, nemes urakkal. S ezek a jó urak feleségeikkel és gyermekeikkel együtt sürün látogatták a templomot, hogy lelki örömmel hallgassák kedves papjuknak magasan szárnyaló szép tanításait. S mivel származásra nézve is egészen közülük valónak tekintették, szívesen hallgattak rá a templomon kivül is. így azután gyülekezetének életét szellemi és anyagi téren egyformán jó rendben tarthatta, sőt felvirágoztatta. Pedig éppen az ilyen úri gyülekezetekben legnehezebb a lelkész helyzete. Sem túlságosan világiasnak, sem nagyon komolykodónak nem szabad mutatkoznia, mert mindkét esetben kihívja maga ellen az éles bírálatot s könnyen ellenszenvessé lesz. Ekkor ezután képtelen betölteni igazi lelkészi hivatását. S hogy Czike Lajos eltalálta a helyes középutat, mutatja az elért eredmény. Nemcsak hogy nem őrlődött meg ebben a környezetben, sőt inkább folyton emelkedett tekintélyben. Ugyanitt alapította meg boldog családi életét. Nőül vette egyik helybeli tekintélyes közbirtokosnak, kismányai Micsky Lajosnak leányát, Katalint 1864-ben, akiben hozzá méltó hűséges és gondos élettársat nyert. Házasságát az Isten derék gyermekekkel áldotta meg. Két fia, Lajos és Pál, hivatását buzgón betöltő lelkész, a harmadik, Imre, szolgabíró, leánya pedig Szűcs Dezső csajági lelkész és esperes hitvese. Három gyermeke meghalt. A tatai egyházmegye, melynek körébe tartozott, csakhamar felismerte és méltányolta nagy munkaerejét és megbízhatóságát minden téren. Megválasztották pénztárnokká, egyházmegyei tanácsbiróvá és kerületi képviselővé. Midőn pedig Pap Gábor püspöknek Komáromba távoztával megüresedett az ószőnyi egyház katedrája, ez a nagy gyülekezet 1879-ben őt választotta lelkészéül. Ezután már, mint teljes erejében virágzó férfiút, sürün éri egymásután az elismerő kitüntetés. A következő évben, 1880-ban megválasztották egyházkerületi számvevőnek s ebben a hivatalában, mint az egyházkerület és a pápai főiskola pénzkezelésének ellenőrzője, nagy szolgálatot tett a kerület és főiskola vagyoni állapotának felvirágoztatására. Megválasztották kerületi tanácsbiróvá s mint birót kitüntette föltétlen igazságszeretete mellett szive mélyéből fakadó emberszeretete.