Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

I. Czike Lajos főiskolai gondnok jubileuma. Pápa, 1913 ápr. 17

— 21 — Éppen ötvenéves korában, 1887-ben érte az a nagy megtiszteltetés, hogy a tatai egyházmegye, amelyben akkor is annyi kiváló lelkész működött, megválasztotta espereséül. Emelte e kitüntetés értékét elődjének, Pály Zsigmondnak, kiválósága, akit valóban a Krisztus urunktól hirdetett szeretet irányított papi és esperesi működésében s akit éppen ezért mindenki nagyon szeretett. S e kiváló elődtől nem maradt el az emberszeretet munkájában. Páratlan gonddal s embereket megértő szeretettel intézi e népes egyházmegye dolgait s ott mindenfelől elismerés és szeretet környezi. Egyházmegyéje szinte mintakép a jórend és sikeres előhaladás tekintetében. S ez nem csoda, mert lelkészek és tanítók, egyházak és egyháztagok úgy tekintenek reá s úgy fordulnak hozzá, mint jóságos atyjukhoz és tanácsadójukhoz. Tagja volt az 1891 december hó 5-ére Budapestre összehívott ref. orsz. zsinatnak. Az 1904 november 10-ére ugyancsak Budapestre összehívott orsz. zsinatra szintén csaknem egyhangúlag választották meg a kerület egyházai zsinati képviselőjükké. Mindkét zsinaton élénk tevékenységet fejtett ki az egyházi törvényhozás fontos munkájában. László József halála után, aki egész vagyonát a Pápán kifejlesztendő nőnevelő-intézetre hagyta s aki végrendeletének végrehajtójául éppen őt nevezte ki s már ezzel is jelezte, hogy a főiskolai gondnokságban is őt tekinti utódjának, az egyházkerület gyülekezetei nemcsak azért, hogy méltányolják az elhunyt óhajtását, hanem még inkább attól a meggyőződéstől indíttatva, hogy nála méltóbb és alkalmasabb utódot nem találnak, 1892 szeptember havában őt választották meg főiskolai egyházi gondnokká. Világi gondnoktársául ugyanakkor dr. Darányi Ignácot nyerték meg, akivel együtt a volt püspök, Pap Gábor s a mostani püspök, dr. Antal Gábor buzgó támogatása mellett ő is egyik tagja volt annak a lelkes kis csapatnak, mely a jövőbe látó helyes Ítélettel mégis csak győzelemre vitte azt az egyedül helyes törekvést, hogy a kollégium impozáns új épülete ne a régi telek kertre néző részén s így teljesen eldugott helyen épüljön fel, hanem a mostani pompás helyén. Ugyanez a határozat, mely oly üdvös volt a kollégium jövő fejlődésére nézve, egyúttal lehetővé tette egy másik pompás eszmének megvalósítását. A kerületi leányinternátus, a kezdő nőnevelő-intézet és iskola eddig csak vándorként tanyázott bérelt helyiségekben, de végleges otthona nem volt. Az új kollégiumi épület megnyílta után az üresen maradt régibb épület hatalmas kertjével ideális helyül kínálkozott egy leányinternátus és nőiskola számára. S csakugyan itt talált az előbb említett férfiak bölcs vezetése alatt végleges helyet. Azóta a telek a Bráder-ház megvétele folytán jelentékenyen meggyarapodott s hatalmas építkezések úgy kibővítették ezt az iskolát, hogy épülettömege felülmúlja a kollégiumét s bő elhelyezést talál benne egy nagy internátus mellett a négyosztályu polgári iskola s a teljes tanítónőképezde. Ennek az intézetnek kifejlesztésén fáradozott a legszeretőbb gonddal, követve elődjének, László Józsefnek, a halálos ágyon kifejezett óhajtásait s egyúttal a maga lelkének kívánságát. Ez a szépen megerősödött és hatalmasan föllen-