Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

I. Czike Lajos főiskolai gondnok jubileuma. Pápa, 1913 ápr. 17

— 19 — Zsolt világi gondnok a főiskola nevében üdvözölte, válaszában ezt mondotta : „Mint gyenge, beteges árvát Írattak be a százados pápai kollégiumba. A szerető szülők helyett ez az alma mater nevelt föl engem. És hogy ember lett belőlem, azt egyedül csak ennek az alma maternek és tanáraimnak köszönhetem. Nem hord a föld nagyobb terhet, mint a háládatlan embert. Én nem akartam a föld terhe lenni s ezért mindaz, amit tettem, csekély viszonzása volt csak annak, amit a főiskola s annak tanárai velem tettekS miközben e szavakat, melyek oly szépen jellemzik lelkületét és gondolkodásmódját, elmondotta érces hangon, tetterőtől csillogó tekintettel, például szolgált nagyoknak és kicsinyeknek, hogy mégis csak érdemes jónak, munkásnak és istenfélőnek lenni. Mert megáldja az Úr azokat, akik őt hiven szolgálják. íme, ennek az ünnepelt férfiúnak is adott késő életkorig kitartó munkaerőt, adott sok munkát s munkájára bőséges istenáldást. E szép ünnepi alkalommal kapcsolatban följegyezzük, ime, életrajzi adatait. 1837-ben született május 31-ikén a komárommegyei Nagymegyeren, ahol atyja Czike Károly, sőt már nagyatyja Czike Pál is lelkész volt. Anyja, Pázmándy Johanna, abból a tekintélyes családból származott, amely hosszú időkön át oly nagy szerepet játszott Komáromvármegye közéletében s melyből alispánok kerültek a megye élére. Ebből a szép házasságból rajta kivül még két leánygyermek is származott: Karolina és Etelka. Még mind a ketten élnek. Az egyik Pap Gábor, volt püspöknek, a másik pedig Gyalókay József volt csépi lelkésznek az özvegye. Családi körükbe azonban csakhamar beköszöntött a szomorúság. Az áldott jó édesanya igen korán, már 1848-ban, elköltözött az élők sorából. Sőt alig néhány év múlva, 1855-ben, követte őt édes atyjuk is. A teljesen árván maradt Czike Lajost anyai nagybátyja, Pázmándy Lajos kömlődi közbirtokos, komárommegyei alispán, majd később a pápai főiskola gondnoka vette oltalma alá. Szigorúan, de szerető gondossággal nevelte és taníttatta. Céltudatosan hozzászoktatta az önállósághoz, hogy önerejéből tanuljon meg élni. Néha-néha ridegnek látszott a nőtlen nagybátya viselete, bár igazán szerette a gondjaiba fogadott fiút. így iparkodott megacélozni annak a szivét, hogy tehetségét teljes szorgalommal kifejtve erős lélekkel csak önmagában bizakodva tudjon megállani az élet küzdőterén. Elemi tanulmányait a nagymegyeri népiskolában végezte. Tanítói voltak Vályi Kovács János és Fodor János. A gimnázium alsó osztályait is otthon tanulta édes apjának a vezetése alatt. Azután a pápai főiskola növendéke lett s úgy erkölcsökben, mint a tanulás terén elért eredmény tekintetében osztálytársai közt mindig a legelsők, a kitűnők közt állott. Nagybátyja és gyámja jobb szerette volna, ha a jogi pályára lép. Ő azonban a belenevelt önállóságra való törekvésével kivívta, hogy a hajlamának megfelelő lelkészi pályára léphessen. Az 1857/58-ik iskolai évben végezte a theológia negyedik évfolyamát kitűnő eredménnyel. Osztálytársai voltak, csak a kitűnő osztályzatuakat 2*