Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

I. Czike Lajos főiskolai gondnok jubileuma. Pápa, 1913 ápr. 17

— 17 — 6. Üdvözlő beszéd. A nönevelő-intézet növendékeinek nevében mondta: Bárdossy Mariska III. o. polg. isk. tanuló. Kedves jó Főiskolai Gondnok Úr! Utolsónak az üdvözlők sorában hadd szóljak én is növendéktársaim nevében. Kicsi vagyok még, szavam bátortalan és erőtlen ahhoz, hogy érzelmeimet kifejezze. De bármily ékesen tudnék szólani, mégsem tudnám méltóan elmondani mindazt, amit e mai örömünnepen hálás szivünk érez; nem tudnám tolmácsolni azt a gyermeki szeretetet, mely egész lelkünket áthatja. Kérem a jó Istent, áldja meg szeretett jó Gondnokunkat minden jóval, áldja meg minden lépését, minden munkáját, mellyel a hazának, az egyháznak s ennek a mi kedves intézetünknek felvirágoztatását mozdítja elő. Adja a jó Isten, hogy még sok-sok éven át megmaradjon minekünk s érezhessük jóságos atyai szeretetének melegét. Isten éltesse sokáig! Czike Lajos főiskolai gondnok válasza: Nőnevelő-intézetünk Növendékei! Kedves Leányaim! Mélyen érzem, hogy az Önök részéről hozzám intézett üdvözlő beszédre, melyet megbízottjuk olyan szépen elmondott, nem felelhetek azon hideg és közönyös válasszal, hogy: amikor ezen nőnevelő-intézet és az önök érdekében szolgálatokat tettem, akkor csak kötelességemet teljesítettem; mert ezen hideg és közönyösnek látszó válasz megsértése volna a közöttünk levő benső viszonynak és nem lenne méltó felelete és visszhangja sem azon üdvözlő beszéd meleg hangjának és tartalmának, melyet hozzám intéztek, sem azon meleg szeretetnek, melyet ezen intézet és ennek minden egyes növendéke iránt — mint egy édes apa gyermekei iránt — szivemben érzek. Azért egy jó édes atya meleg szeretetével köszönöm meg szíves üdvözlésüket és azon szép virágcsokrot, melyet küldöttjük átnyújtott és kérem a mindenható kegyelmes Istent, hogy önöket és ezen intézetet, ennek igazgatóját, felügyelőnőjét és tanártestületét halmozza el lelki, testi minden áldásaival. 7. Czike Lajos életrajza. Irta Borsos István főgimn. tanár. Szép és lelkes ünnepet ült dunántúli református egyházkerületünk s vele együtt pápai főiskolánk ez év tavaszán, midőn a méltó hálaérzéstől indítva kifejezte szeretetteljes tiszteletét az iránt a férfiú iránt, ki a tisztségeket, a kitüntetést s a koszorút sohasem áhította; de értékes közéleti munkásságával rászolgált, hogy mindez bőven jusson neki osztályrészéül. Mintha a tavasz melegítő lehellete járta volna át a sziveket, oly őszinte érzéssel sietett mindenki az április 17-én tartott kerületi gyűlésre, hogy részt vegyen a nőnevelő-intézet nagy, új épületének felavatásán s ennek keretében azon a ritka jubiláris ün2