Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

I. Czike Lajos főiskolai gondnok jubileuma. Pápa, 1913 ápr. 17

- 16 — Serkenj örömre kálvinista Athén, Lobogtasd zászlód' csonka két orom. Hozz friss babért Dunántúl papja, népe, Ünneplő dalba díszül hadd fonom! Óh jertek, jertek minden tájról egybe, Ifjú! zendüljön zsoltár ajkadon ! Tavasszal feslő drága kis virág Övezze fürtid', kedves hajadon. Vezérünk, bölcsünk mind összeseregle, Együtt szeretni galambősz papot. Jer, Szőny, te is ez ünneplő seregbe Lásd, így tett Pálod és így alkotott! Czike Lajos főiskolai gondnok válasza: Kedves Főiskolai Ifjúság! Azon benső viszony és helyzet, mely a főiskola, ennek tanárai és a tanuló-ifjuság között, mint szoros összekötő kapocs fennáll, nagyon találóan hasonló és megfelelően azonos azon viszonynyal és helyzettel és ezek következményeivel, melyeket a bölcs és jó Teremtő a szülők és gyermekeik között létesített. A szülők kezdik meg ugyan gyermekeik nevelését már a bölcsőnél; de a főiskola és ennek tanárai az oktatással kapcsolatban folytatva fejezik be és koronázzák meg azt, midőn megfeszített erővel működnek, hogy a gondjaik alá adott tanuló-ifjakat valódi emberekké neveljék és képezzék, — hasznos polgáraivá a hazának és érdemes tagjaivá azon egyháznak, melynek kötelékébe tartoznak. A szülők és gyermekeik a főiskola s ennek érdemes tanárai és a tanuló-ifjak között levő ezen hasonló és azonos viszony s helyzetből nagyon természetesen következik, hogy amilyen nagy tisztelettel, szeretettel és hálával vannak a gyermekek szülőik iránt, ép oly nagy tisztelettel, szeretettel és hálával tartoznak a tanuló-ifjak is a főiskola, ennek elöljárói és tanárai iránt viseltetni. És én nagy lelki örömmel tapasztalom, hogy ezen nemes érzelmek és indulatok a tanuló-ifjuság szivében meg vannak gyökerezve és a fő helyet foglalják el; mert a tanuló-ifjuságnak a főiskola, ennek tanárai és elöljárói iránt való tisztelet, szeretet és hála nyilvánulását látom abban, hogy most ezen ünnepélyen küldötteik által képviselve megjelenni s engem, mint a főiskola egyházi gondnokát, oly szépen megírt és elmondott ódában üdvözölni szívesek voltak. Midőn ezt a tanuló-ifjuság és főiskola iránt való igaz szeretettel megköszönöm, egyszersmind kívánom, hogy a főiskola s ennek nagyérdemű tanárai — az Isten segedelmével neveljék és képezzék az ifjúságot jó polgáraivá a hazának és érdemes tagjává az egyháznak. Viszont arra kérem önöket, adják át az összes tanuló-ifjuságnak megemlékezésükért hálás köszönetemet s jókivánataimat: áldja meg az Isten önöket, az intézetet, ennek igazgatóit és tanár-testületeit lelki, testi minden áldásaival.