Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

I. Czike Lajos főiskolai gondnok jubileuma. Pápa, 1913 ápr. 17

— 9 — a megaggott ember nemcsak magának, hanem másoknak is terhére van, különösen, ha ezen aggkori gyengeségek egy ily magasztos ünnepély szülte meghatottsággal vannak kapcsolatban. Nem akarok azért akadozó beszédemmel tovább terhére lenni a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlésnek, hanem bezárom ezt azzal, hogy hálás szivvel és mély tisztelettel nyilvánítom köszönetemet főtiszt, püspök urnák, az egyházkerületi tisztikarnak és ezen jubileum előkészítő és rendező bizottságának, s általában a ker. közgyűlés mélyen tisztelt tagjainak azon megtiszteltetésért és érdemesítésért, melyekkel engemet több mint félszázados szolgálataimért a mai jubiláris ünnepéllyel és ezen, a főtiszt, egyházkerület részéről átadott drága emléktárgyakkal megjutalmazni kegyesek voltak. Egyszersmind mély tisztelettel kérem mindnyájukat, hogy — mivel ami idő az én életemből még hátra van, az már igen rövid lehet és miként a bibliában említett fáradt szolga, én is keresem már az árnyékot és óhajtom a nyugalmat — a még életemből hátralevő rövid időig is tartsák meg számomra irántam eddig tanúsított és soha eléggé meg nem hálálható s nagybecsű jóindulatukat. A kegyelmes jó Isten testi és lelki minden áldásait igaz szivvel kívánom és kérem mindnyájukra. 2. Üdvözlő beszéd. A tanintézetek s a főisk. igazg.-tanács nevében mondta dr. Beöthy Zsolt föisk. világi gondnok. Szeretve tisztelt Elnöktársam! A tiszteletnek és szeretetnek az az öröme, amely ma lelkünket eltölti, nemcsak a te családodnak, egyházadnak, egyházmegyédnek, a mi egyházkerületünknek öröme, hanem elsősorban és leginkább kerületünk azon közoktatási intézményeinek, amelyeknek élén állsz, amelyek igazgató-tanácsának, a főiskolának és nőnevelő-intézetnek legszívélyesebb és legmelegebb üdvözletét óhajtom tolmácsolni. Az alkalom, amelyből üdvözlünk, az, hogy félszázados htí, buzgó, sikeres munkád után ime Istennek áldó kegyelméből eljutottál a patriarchai kor küszöbére. Istennek kegyelmét említettem. Azt hiszem, ez az isteni kegyelem az, ami lelki és testi erődet megtartotta. Ez az isteni kegyelem nemcsak a Te életednek áldása, hanem áldása a vallásos, az erkölcsi, a közművelődési élet széles köreinek, mindazoknak a köröknek, amelyeket Te a te nagy és törhetetlen erőddel félszázadon át vezettél. Patriarchai kort említettem. Téged nemcsak azok között a patriarchák között látunk, akik egy elkövetkezendő jobb világot jövendöltek, hanem látunk azoknak a patriarcháknak a sorában, akik ezt a jobb világot, ennek elkövetkezését emberi és nemzeti értelemben eszüknek, szívüknek és kezüknek munkájával buzgón munkálták. Amint lelkészi munkádat a régi kulturának megszentelt emlékei között teljesíted és hirdeted egy újnak az elkövetkezését ott Bregetio emlékei között, épugy a közoktatás körében folytatott áldásos tevékenységed védi és ápolja azt a nemes értelemben felfogott protestáns szellemet, amely összekötő és kibékítő mult és jövő között; azt a szellemet, amely a jövő kedvéért nem