Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912
VII. Főgimnázium
— 104 — séges osztályzatot kapott 233, azaz 40%; egy tárgyból elégtelen osztályzatot kapott 87, azaz 15%; két tárgyból volt elégtelen 51, azaz 9%; többől volt elégtelen 47, azaz 8%. Tehát a követelményeknek megfelelt 392, azaz 69%; nem felelt meg 185, azaz 31%. Az eredmény kedvezőbb, mint az előző tanév hasonló időszakában, amikor az osztályozott tanulók 38%-a nem felelt meg. Intézetünk fenntartó testülete mindig kiváló gondot fordított arra, hogy a tanulók a tantervben kötelezően előirt tárgyakon kivül más, u. n. rendkívüli tárgyakat is tanulhassanak s olyan ügyességekre tegyenek szert, melyeknek az életben nagy hasznát veszik, gyakran egyenesen ezeknek köszönhetik boldogulásukat. Tisztán az erkölcsi nevelés szempontjából is nagyon fontosak a rendkívüli tantárgyak. Ha a tanulókat hasznosan tudjuk foglalkoztatni akkor is, midőn rendes iskolai dolgokkal nincsenek elfoglalva s olyan foglalkozást adunk nekik, amihez kedvük, tehetségük van, ami rájuk nézve nem annyira munka, mint inkább szórakozás számba megy, visszatartjuk a káros mulatozástól, amelyre ma még a kisvárosi élet is ezerféle módon csábítja. A választás magukra a tanulókra van bízva, épen azért túlterheléstől, amiről manapság annyit szeretnek beszélni, ezen a téren nem lehet szó. Minél több ismerettel lép ki a gyermek az életbe, annál biztosabb a boldogulása; pedig az iskolának az a kötelessége, hogy tanítványai boldogulását tőle telhetően előmozdítsa. Az 1912—13. tanévben a következő rendkívüli tárgyakat tanulhatták növendékeink: angol nyelv, céllövés, egészségtan, francia nyelv, gépírás, gyorsírás, művészi rajz, német társalgás, összhangzatos éneklés, vívás, zene. Hogy mindenkinek módjában álljon legalább egy rendkívüli tárgynak a tanulása, a legtöbb rendkívüli tárgyat külön dij nélkül tanulhatták a tanulók; az az évi 6 korona, amit az angol, francia, művészi rajz és német társalgás tanulásáért fizetni kellett, oly minimális összeg, melyet a legszegényebb tanuló is megfizethet; a ref. vallású, tandíjmentes tanulók még ez alól is föl voltak mentve. Sajnos, hogy a tanulók így sem használták föl a kínálkozó jó alkalmat, amikor sok olyan ismeretet elsajátíthattak volna, melyet később csak nagy fáradsággal, sokszor igen nagy költséggel sajátíthatnak el. 6. "Vallás-erkölcsi nevelés. Azok között az érzések között, melyek szivünkben honolnak, a legboldogítóbb s a legmagasztosabb a vallásos érzés. Nem a rideg felekezetieskedés érzése ez, mely csak azt tekinti embertársának, aki vele egy templomban s egyformán imádja Istenét, hanem az a fönséges érzés, mely a veszendő embert egy magasabb régióba emeli, az élet minden viszontagsága között megnyugvással tölti el s azt súgja, hogy mindenkiben tesvérünket lássuk. Ezt az érzést ápoltuk tanítványainkban, mert meggyőződésünk, hogy ezzel egyebek között az erkölcsi nevelés nagy érdekeit is szolgáltuk. Akinek a szivében ott van az igazi vallásosság, legyen bármilyen hiten is, az erkölcstelen ember nem lehet soha. Mert mindannyiszor, ahány-