Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1911

I. Gelléri Szabó János emlékezete. Emlékbeszéd. Az 1911 nov. 26-án Budapesten tartott emlékünnepélyen mondotta dr. Antal Géza theol. akad. tanár, orsz. képviselő

— 6 — lakta ugyanazt a lakószobát és kikkel mindvégig állandó levelezésben volt. A debreczeni gimnáziumi évek gyorsan tűntek és itt a bölcseleti szak harmadik évének végzése után az 1838—39. tanévben a jogi tanfolyamra iratkozott be, mely jogi tanév akkor csak egy évig tartott. 1839—40-ben a quinquenniumot, az akadémiai kurzus V. és a theológiai tanfolyam I. évét végezte, a következő 1840—41. tanévben pedig a theol. tanfolyam II. és az akadémiai kurzus VI. és utolsó évét a sexenniumot fejezte be, mint fentebb is mondottuk, mindig kitűnő eredménnyel. Tanulmányai mellett nem feledkezett meg azonban testének ápolásáról sem annyival is inkább, mert egyik legkedveltebb sportjának, az úszásnak hasznát nemcsak a kistanuló korában általa kimentett Beöthy Károly esetén, de mint debreczeni tanuló saját magán is tapasztalta. Fótra ment legátusnak. A kálvinista iskoláknak ez a régi intézménye, hogy a felnőtt tanulók az egyes gyülekezetekben nagy ünnepkor prédikáljanak és ezért némi tiszteletdíjban részesüljenek, századok óta szolgál szegény tanulók önfenntartási eszközéül. Igaz, hogy a közlekedési eszközök tökéletesedése előtt való korban ugyancsak megszolgáltak érte. Gelléri Szabó János Debreczenből jött tél idején a pestmegyei Fótra; ám a Tiszán áthaladtában a még alig befagyott folyó vékony jege leszakadt alatta és csak lélekjelenlétének és az úszásban való gyakorlottságának köszönhette, hogy ismét felszínre vergődhetett és a hideg téli időben jéggé fagyott ruhában a legközelebbi csárdába juthatott. Érdekes, hogy még egyszer, életének delén köszönhette megmenekülését úszási ügyességének. Scheveningenben fürdés közben a tengeri hullámok majdnem magukkal ragadták és csak nagy gyakorlottságának köszönhette, hogy megmenekült a biztos halálból. A régi kálvinista iskola-rendszer szerint az eminens tanulókat tanulói pályájuk végzése után az algimnáziumokban szokták alkalmazni preceptorokul. Szabó Jánosra is ez a sors várt. A szatmári gimnázium 1841. évi jegyzőkönyvének tanúsága szerint az intézet egyik nyugalomba vonuló tanára helyébe „a debreczeni kollégiumból alsógelléri Szabó János ifjú úr hivatott". Szabó János a meghívást kész szívvel fogadta és 1841 okt. 20-án találkozunk a debreczeni kollégium anyakönyvében nevével utoljára, amennyi-