Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1911

I. Gelléri Szabó János emlékezete. Emlékbeszéd. Az 1911 nov. 26-án Budapesten tartott emlékünnepélyen mondotta dr. Antal Géza theol. akad. tanár, orsz. képviselő

— 7 — ben a tanítóságra kiküldöttek névkönyvében a 327. lapon ezek a szavak olvashatók: „1841 okt. 20-án Szabó János szatmári iskolatanitóvá kineveztettem diákságom VI. évében". Szatmárott kettős munkatér nyilt meg előtte. Egyrészt az iskolában foglalkozott az algimnázium növendékeinek tanításával, másrészt, mint theológiát végzett ifjú a gyülekezetben lelkipásztori teendőkkel is foglalatoskodott és különösen nagyobb ünnepek alkalmável többizben prédikált. Iskolai munkásságáról a szatmári beirási anyakönyv tartalmazza a következő szűkös feljegyzéseket: I. „Latin nyelv elemeit és szókötését tanulók névsora alsógelléri Szabó János tanítóságában az 1841—42-ben". II. „Latin nyelv szókötését és elemeit tanulók névsora alsógelléri Szabó János tanítóságában 1842—43. iskolai évben". III. „Alsógelléri Szabó János rektorságában I. és II. éves syntaxisták az 1843—44. tanévben". Mind a három évben latin nyelvet tanított tehát és ez mindvégig meglátszott nagy előszeretetén, mellyel beszéde közben és szónoklataiban a latin auctorokat idézgette. Nevesebb tanítványai közül Ábray Károly, a már 80 évet meghaladott aggastyán van még életben. Ismerve előkészültségét, kétségtelennek kell tartanunk, hogy iskolai működése sikeres volt; arról, hogy egyházi működésével milyen hirnévre tett szert, pozitív adataink is vannak. A fiatal szónokot Szatmárott aranyszájú Jánosnak is hivták, mert beszédeivel, de különösen mélyen átérzett imáival valósággal elragadta hallgatóit. Ha életviszonyai őt is, mint bátyját, az egyházi téren tartják, kétségkívül egyike lett volna leghirnevesebb egyházi szónokainknak. Azonban másként volt megírva a sors könyvében. Kedvét szegte a lelkészi pályán maradásra egy jelentéktelen, de ránézve mégis kellemetlen kis epizód. Szatmárott t. i. egy alkalommal prédikáció után, amint a szószékről le akart jönni, a zsámoly, melyet mint kistermetű embernek lábai alá tettek, palástjába beleakadt és ő magával vonszolta azt a szószék lépcsőjén lefelé, természetesen nagy zörgés közepette. Ez a fellépésének komolyságára mindvégig nagyon kényes férfiút annyira bántotta, hogy többet fellépni szószéken nem akart. 1844-ben Budapestre jött és itt Láng Ignác ügyvédi irodájában kapott alkalmazást, aki egy-szobás lakást és öt pengő forint havi fizetést adott neki. Szolgálatért fizetett egy pengő forintot,