Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1911

I. Gelléri Szabó János emlékezete. Emlékbeszéd. Az 1911 nov. 26-án Budapesten tartott emlékünnepélyen mondotta dr. Antal Géza theol. akad. tanár, orsz. képviselő

— 5 — mindvégig a legélénkebb volt szivében úgy, hogy Lajos testvérének halálos ágyán megígérte, hogy gyermekeit atyailag fogja gondozni. Az ősi ref. főiskolában, melyhez mindvégig a legkegyeletesebb emlékekkel ragaszkodott, ugyanoly eredménnyel folytatta tanulmányait, mint amilyen eredménnyel Komáromban megkezdette azokat. A debreczeni anyakönyv tanúsága szerint „Szabó János 16 éves, helvét hitvallású, magyar, tutora anyja Antal Erzsébet, Debreczenbe jött a komáromi iskolából, beirási dijat fizetett 2 forintot, tandijat nemfizető". Beiratkozott az 1835—36. tanévben az első éves filozofia hallgatók közé, mint beöltözött togátus diák (novicius diák) azért tandíjmentes. Osztályában akkor 94 tanuló volt, tehát 30-szor annyian hallgatták tudós Kerekes Ferenc tanár előadásait, mint amennyien a komáromi kisgimnázium utolsó osztályában tanultak. Tanulótársai között voltak: Karap Sándor, Simonffy Sámuel, a debreczeni szenátor fia. Széniora volt a debreczeni főiskolának ebben a tanévben Bogdán Lajos; esküdt diák és köztanító Lugossy József, Darányi Tamás, dr. Darányi Ignác atyja. A nagyobb tanulók között voltak: Csányi Dániel, Révész Bálint, Obernyik Károly, Dobos János, Csuthy Zsigmond, Arany János, Gönczy Pál, Chernel Károly, Imre Sándor. Alig lehet elképzelni, micsoda hatással volt a 16 éves ifjú lelkére, mikor a komáromi kisgimnázium szük viszonyaiból a debreczeni kollégium nagy méreteibe helyeződött át. Ez évben a kollégiumi akadémia felső osztályaiban 573 diák volt, közöttük — mint a fentebbi névsor is mutatja — sokan, akik a magyar irodalom és a magyar tanügy kiváló munkásaivá lettek. Kétségtelenül buzdítólag, serkentőleg hatott az amúgy is tanulni vágyó ifjú lelkére az ősi kollégium annyi sok emléke és jelenének nagysága s kettőzött erővel dolgozott, hogy itt is kivívja azt a helyet, amelyet a komáromi kisgimnáziumban kivívnia sikerült és megtartsa tanulmányai előmenetelében és erkölcsi magaviseletében az állandóan eminens érdemjegyet. Debreczeni tanulóévei sok, egész élete végéig hiven őrzött baráti köteléknek voltak szülői. Egy szálláson lakott rokonával, a később tatai ügyvéddel, Antal Lajossal és a Bácsbodrogmegyében még ma 91 éves korában is működő torzsai ref. lelkésszel, Kármán Pállal, kikkel három évig a legjobb békességben és barátságban