Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1911

II. A középiskolai énektanításról és annak módszeréről. Székfoglaló értekezés. Irta s az 1911 szept. 5-én tartott tanévmegnyitó ünnepélyen fölolvasta Tóth Lajos főisk. ének- és zenetanár

— 30 — éneklési kedvet, mely több-kevesebb mértékben, de minden emberrel veleszületik. Természetesen sok függ a módszertől. Én például határozottan állítom, hogy a két alaphang nevét, a hangjegyek alakját, a vonalrendszert és G kulcsot, a vonalrendszerre irható hangokat a gimnázium I-ső osztályában egyetlen órán megismertetem, úgy, hogy a növendékek 3/4 része tudni és ismerni fogja azokat. De az unalomnak sem lesz ám semmi nyoma sem, sőt inkább, egészen kedélyes társalgás alakjában megy a tanítás és tanulás. Ugyancsak az első órán megkezdjük az első hangnak, a C-nek éneklését. Ez azonban nem fölirt hangjegyekről történik. Nem szükség részletesen ismertetni az ütenyjegyet, hangjegyértéket. De mégis az ütemérzék fejlesztésével történik az éneklés, amennyiben bemutatjuk a növendékeknek, hogy az éneklés egyöntetűsége céljából az első énekelt hangra kezeinket leeresszük, a másodikra felemeljük. (Külön gyakorlandó e két ütés vezényszóra : le, fel, le, fel stb. 1,2 — 1,2.) Azt is megértik a gyermekek pár szóból, hogy a leütésre kissé erősebben kell énekelni a hangot, mint a felemelésre. Megmagyarázzuk azt is, miszerint éneklés közben szünetet is szoktunk tartani, de ezt kezünk ütésével csak úgy jelezzük. így különféle változatos alakú gyakorlatokat lehet a növendékekkel énekeltetni diktálás után s mikor már így együttesen elég jól énekelnek, következhetik a c-nek táblán való hangjegyezése negyedhangjegy alakjában, valamint a negyedrész szünetjegy. Az ütemekre való beosztást és ütemjelt most már igen könnyen megértik a növendékek. Az érdeklődés ébrentartása s az éneklési kedv felélesztése céljából tanácsos a felirott gyakorlatot egyes növendékekkel énekeltetni. Nem unalom, hanem a lelkesedés és boldogság érzete ül az arcokra, midőn azt tapasztalják a kis növendékek, hogy ők minden segítség nélkül már is le tudják énekelni a táblára felirott — esetleg tankönyvben levő — egyszerű gyakorlatokat. Majd vesszük a második hangot is s a lehetőség szerint való változatokban énekeltetjük a növendékkel együttesen, de később egyenként is. Mindig csak a diktálás után való begyakorlás után jön a hangjegyekről való éneklés, ami aránylag az előző gyakorlatok után már könnyen megy. — A harmadik hang gyakorlása közben és után már lehet felvenni kis dalokat is. Helyes vezetés mellett ezeket a jobb hallású növendékek első látásra is minden segítség nélkül le tudják énekelni, ami aztán rendkívüli örömöt okoz nekik. Ezen kissé hosszabbra nyújtott módszertani eljárást azért tartottam szükségesnek bemutatni, hogy igazoljam azon állításomat, miszerint az egyes hangok éneklése nem épen olyan unalmas dolog a növendékekre, különösen a későbbi időkben, midőn tudják, hogy minden ilyen éneklési gyakorlat után egy dal, vagy ének következik, melyet ők a megelőző gyakorlatok után segítség nélkül képesek lesznek leénekelni. Nem hagyhatom megemlítés nélkül a tantervnek egyik hiányát. Értem alatta a többszólamú éneklést, melyről meg sem emlékezik. Pedig a tanulási kedvnek a többszólamú éneklés valósággal élesztője, de meg ez az öntudatos előkészítés a későbbi karéneklésre és a karénekek élvezésére. Az I-ső osztály-