Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1911

II. A középiskolai énektanításról és annak módszeréről. Székfoglaló értekezés. Irta s az 1911 szept. 5-én tartott tanévmegnyitó ünnepélyen fölolvasta Tóth Lajos főisk. ének- és zenetanár

— 29 — a tanítandó elméleti ismereteket alkalmazzák a gyakorlatban, másfelől úgy, hogy szinte önkénytelenül is rávezessenek a tanulandó énekre vagy dalra. Így van ez a zongora- és hegedütanításnál is. Ott sem zenedarabokat, dalokat tanítunk először, hanem technikai gyakorlatokat s ezek képesítik lassanként a növendékeket a dalok, vagy más zenedarabok betanulására és előadására. Ha már egyszer aztán tudják a tanítványok a szükséges dalokat és énekeket, már akkor a cél el van érve és így feleslegesek a további énektechnikai gyakorlatok, annyival inkább, mert nem hivatásos énekeseket képezünk, kiknek folyton szükségük van hangjuk iskolázására. — Azt megengedem, hogy az egyes dalok és énekek bizonyos részeit, kezdő hangjait később is fel lehet használni emlékeztetőül pl. egyes hangközök eltalálására, de egyebekben fenntartom véleményemet: a technikai gyakorlatok vezetnek rá az énekek és dalok betanulására és nem megfordítva. Egy másik, szintén fontos kijelentése van a tanterv utasításának, ez: „a középiskolai énektanításnak kivétel nélkül minden fokozaton és minden alkalommal hangjegyismereten kell alapulnia". Ismét bátorkodom megkérdezni, hogy miként lehet az I.-ső osztályban hangjegy szerint betanítani az alkalmas egyházi éneket és dalt, mikor ott a növendékek 90%-ának fogalma sincs a hangjegyekről, azok értékéről, a vonalrendszerről stb. De lehetetlen a későbbi fokon is — pl. a módosított hangok előfordulásakor — darabot tanítani be, hang jegy ismeret alapján, mikor a módosított hangokról fogalma sincs a tanulónak. Alapot kell először adni, amire építeni lehessen. Szerintem tévedés van a dologban akkor, midőn a tanterv utasítása azt mondja: „valamint a grammatikai szabályokat az inductiv tanítás az olvasott szövegből vonja ki: úgy az elméleti szabályokat gyakorlati alapon, a már megismert ének- és zenedarabokból kell elvonni". Itt ugyanis az énektanítás a nyelvtanítással van összehasonlítva, ez a hasonlat pedig meglehetősen sántít. Tessék összehasonlítani az irva-olvasás tanításával az énektanítást s mindjárt más szemüvegen fogjuk a dolgot látni. Az olvasás tanítását senki sem kezdi Arany János költeményein, sőt még Pósa Lajos gyermekversein sem, hanem nyilvánvalóan meg kell először a betűket, azok összeolvasását stb. tanulni, a mi esetleg unalmas lehet a gyermekekre, de hiába, e nélkül olvasni nem lehet megtanulni. És még sem megy el a kedve a gyermekeknek az olvasástanulástól, hiszen mind megtanulnak lassanként olvasni. Hát épen így nem megy el a kedvük az énektanulástól sem — mint azt a tantervi utasítás mondja — ha először a legelemibb zeneismereteket próbáljuk meg közölni a növendékekkel s ezeket alkalmazzuk aztán rögtön a gyakorlatban. — Hasonlóképen felhozhatom például a számtan tanítása köréből a szorzótábla tanítását. Bizony ezt is feltétlenül be kell előbb gyakorolni, még ha unalmas is a növendékekre, mielőtt a szorzás és osztás alkalmazott feladataira át lehetne térni. De meg nem is olyan száraz és elvont dolog a zene elemeinek tanítása, mint azt a tantervi utasítás mondja, hogy t. i. azzal a tanulónak örökre elvennénk a kedvét mindenféle énektanulástól s kiirtanánk lelkéből azt az