Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1911
II. A középiskolai énektanításról és annak módszeréről. Székfoglaló értekezés. Irta s az 1911 szept. 5-én tartott tanévmegnyitó ünnepélyen fölolvasta Tóth Lajos főisk. ének- és zenetanár
— 28 — hibás sorokat így igazíttatjuk ki. Mihelyt a szövegéneklésnél a régi hibába esnek vissza a tanulók, azonnal énekeltetjük a hibás sort hangjegyekkel s úgy szöveggel ismét. A másik dolog, hogy középiskoláink növendékei nem csupán református vallásúak. Megtörténik, hogy egy-egy osztály növendékeinek 30—40%-a másvallásu. Ez azért igen fontos, mert ilyenformán egyházi énekeinket nem lehet az általános énektanítás központjává tennünk, sem az egyes elméleti szabályokat nem vonhatjuk azokból le, sem énektechnikai gyakorlatokat nem készíthetünk azokból. Önként következik az elmondottakból, hogy a tantervben az egyes osztályokra való beosztásnál a következő bekezdések: „Alkalmas egyházi énekek... megismerése és gyakorlása ; ezekből készített énektechnikai gyakorlatok..." stb. kitétel, különösebben a két alsó osztályban, de talán a többiekben sem állhatnak meg s nem vihetők keresztül. Az egyházi énekek a rendes énekórákon tanítandók és gyakorlandók; de lehetetlen és szükségtelen minden éneknél és minden fokon a többi énekek módszertani tanítási módját követni s ahhoz alkalmazkodni. II. A mi most már az éneknek, mint szaktárgynak tanítását, célját, módszerét illeti, itt már egészen más szempontok jönnek elbírálás alá. A konventi tanterv az énektanítás célját a következőkép irja elő: „A középiskolai énektanítás célja : a zenei érzék fejesztése, a zenei izlés nemesítése, a vallásos és hazafias érzés erősbbítése ; a zeneművészetből annyi elméleti és gyakorlati ismeret megszerzése, amennyire minden középiskolát végzett, müveit embernek, az általános műveltség szempontjából szüksége van". Majd az utasítások közt ismét olvashatjuk: „az énektanítónak végeredményében arra kell törekednie, hogy tanítványai a hangjegyeket irni és olvasni tudják". Az eszményi célokon kivül tehát itt van a technikailag elérendő eredmény is, más szavakban kifejezve a következő: az énektanítás technikai célja, hogy a növendékek hangszer segítsége nélkül tudjanak egyes énekeket és dalokat betanulni. Erre kell tehát törekednünk s ennek elérésére kell az alkalmas módszert megválasztanunk. A konventi tanterv szerint minden osztályban ez az előírás : „Alkalmas egyházi ének és világi dalok megismerése és gyakorlása; ezekből készített ének-technikai gyakorlatok segítségével..." stb. (a kiszabott tananyag megismertetése.) A tanterv szerint tehát először a végcél, az alkalmas — t. i. az osztály tananyagába beillő — énekek és dalok megismerése és gyakorlása jön s utána következnek a technikai gyakorlatok. Mély tisztelettel hajlok meg a tantervkészítők tudása előtt; de az én " logikám ezt épen megfordítva kívánja. A betanítandó énekekből és dalokból készítünk énektechnikai gyakorlatokat és pedig oly formán, hogy ezek egyfelől