Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1911

I. Gelléri Szabó János emlékezete. Emlékbeszéd. Az 1911 nov. 26-án Budapesten tartott emlékünnepélyen mondotta dr. Antal Géza theol. akad. tanár, orsz. képviselő

— 22 — ismerték, azt mondják, hogy gyönyörűbb asszony nem volt Budapesten Gelléri Szabó János feleségénél, ki éveken át a pesti bálok ünnepelt királynője volt. Hogy tényleg feltűnő szépség volt, azt igazolja az a kis epizód, hogy nászutjukon Gmundenben Lajos Károly Ágost bajor király a fürdőn általános feltűnést keltő szép asszonyhoz szárnysegédét küldte és meghívta képtára megtekintésére, felajánlva neki a képtárban személyes kalauzolását. E meghívás csaknem kellemetlen affért eredményezett, mert a férj visszaüzent a trónjáról 7 évvel azelőtt lemondott uralkodónak, tudtára adva, hogy a nőhöz intézett meghívás, ki férje kiséretében van a fürdőn, ildomtalanság. Házasságuk az első években rendkívül boldog volt. Férj és nő kölcsönös szeretettel csüggtek egymáson; de fájdalom, a boldogság nem sokáig tartott. Félszázad telt el azóta, hogy a legszebb reményekkel és a boldogság minden feltételeivel megkötött házasság felbomlott. Ki tudná ma megállapítani, hogy a felbomlásban ki volt a hibás ? Ugy látszik, hogy intrika áldozatai lettek mind a ketten, egy intrikáé, melyet Gelléri Szabó Jánosnak egy bizalmas embere és irodájának alkalmazottja szőtt azért, mert a szép asszony nem hallgatta meg őt. A visszautasított szerelmes a gyűlölet találékonyságával megtalálta azt a pontot, amelyen mind a két szivben gyanakvást tudott kelteni és az elhidegülésnek hat évi együttlét után válás lett a vége. Gelléri Szabó János, ha nem mutatta is, szivében mindig hordozta e válás-okozta sebet. Halála előtt néhány évvel, mikor egy ismerősét látogatta meg, ki úgy érezte, hogy több okot szolgáltatott arra, hogy neje elhagyja, mint ő, így sóhajtott fel: „Lám, milyen szerencsés, felesége mégis megmaradt!" A sóhajtás mutatja legjobban, hogy még évtizedek múlva sem hegedt be a seb, melyet állandóan nyitva tartott a belső családi élet után való vágyakozás. Talán erre vonatkozólag is állhatnak végrendeletének szavai: „ha nem tehette úgy, mint óhajtotta volna", mert Szabó János, bár életének későbbi folyamában gyakran igyekeztek jó barátok és ismerősök házasítani, nem találta meg többé azt az ideált, kit első nejében látott és nem tudta magát elhatározni, hogy új házasságban találja meg, mit az első házasság nyújtani