Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1910

V. Adatok a főiskola 1910—11. tanévi történetéhez

V. Adatok a főiskola 1910—11. tanévi történetéhez. Az 1911 junius 11-én tartott évzáró ünnepélyen felolvasta: dr. Tfiury Etele főisk. igazgató. Mélyen tisztelt Közönség! Az imádság házából az Istennek, Hazának, Tndománynak e csarnokába jöttünk, hogy számot adjunk a végére siető iskolai esztendőben végzett munkánkról és azokról a fontosabb eseményekről, melyek főiskolánk egy évi életében előfordultak. Mindenek előtt üdvözlöm egyházkerületünk vezéreit és tisztelt vendégeinket, hogy megjelenésükkel ünnepélyünk fényét nemcsak emelni kívánták, hanem egyszersmind bizonyságot tesznek vele arról, hogy érdeklődnek azon szellemi és kulturális törekvések iránt, melyeknek ősi főiskolánk évszázadok óta egyik első harcosa, és kimondhatjuk bátran, egyik zászlóvivője volt, hogy vájjon az elmúlt évben híven sáfárkodott-e? Az irgalom Istene majd megméri végzett munkáinkat kegyelme mérlegén ! De azt nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy abban a gyönyörűséges veteményes kertben, melyben munkálkodtunk, az öntözés és ápolás, a gyomirtás és nevelés tisztét mindnyájan hivatásszeretettel teljesítettük s igyekeztünk azt a nyert talentumok mértéke szerint a legjobban elvégezni, tudva azt, hogy jó reménységgel szántunk és vetjük el a magot, alapot óhajtván azzal vetni a jövendőnek, melyre növekedést az Isten ad. Az ő megáldó és megszentelő kegyelme volt vele a lefolyt évben is és most hálatelt szívvel mondhatjuk el: „Mindeddig segítséggel volt nekünk az Úr!" És amint most mindenek előtt hálákat adtunk az Örökkévalónak velünk közlött kegyelméért, az iskolai esztendőt is szeptember 5-én, az ő minden jóra elvezérlő, áldott szent lelkének segítségül hívásával kezdettük meg, mely alkalommal az egész tanári kar a tanuló-ifjusággal együtt a helybeli református egyház templomába ment, hol buzgó éneklés után Kis József esperes kért áldást az elkezdett munkára. Az istenitisztelet végződésével Méltóságos és Főtisztelendő püspök úr ugyanezen helyen magas szárnyalású beszéddel megnyitotta az iskolai esztendőt, melyben nemes hivatásuk és kötelességeik hűséges és pontos teljesítésére, a szivük, lelkük nemesítésére kínálkozó jó alkalmak lelkiismeretes felhasználására buzdította a tanuló-ifjuságot, majd beszélt a tanári hivatásról, főiskolánk fejlődéséről, arról a misszióról, melyet