Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1910

II. Cicero életfilozófiája. Székfoglaló értekezés. Irta s az 1910 szeptember 5-én tartott évmegnyitó ünnepélyen felolvasta Sándor Pál főgimn. tanár

— 41 — ugyanis — „melyet a halhatatlan istenek teremtettek" — csak a tisztességesnek, vagyis az erénynek gyakorlata által szerezhetünk magunknak igazi hasznot. A könyv legnagyobb részében (7—25. fej) éppen azt fejtegeti, hogy mi módon nyerhetjük meg embertársainknak szeretetét és segítségét, s hogy mi módon kell a dicsőséget megszereznünk ? A módok és eszközök ezek: nyilvános szereplés, köztevékenység, igazságosság, méltányosság, szerénység, jóakarat (7—14. fej.); továbbá jótékonyság és bőkezűség, miket pénzzel vagy segélyadással egyaránt gyakorolhatunk. Ezen erények s a vele járó kötelességek tárgyalása mellett párhuzamosan tárgyalja azokat a bajokat is, melyek e kötelességek elmulasztásából származnak. A harmadik könyv első részében (1—4. fej.) szégyenteljes visszavonultságáról panaszkodik; de egyszersmind dicséri a nyugalmat, mely legalkalmasabb az ilynemű munkák megírására. Azután kijelenti, hogy arról fog tárgyalni, amit Panaetius mellőzött, t. i. midőn a hasznos és tisztességes összeütközik. Majd röviden kifejti Panaetius filozófiai álláspontját, nemkülönben a magáét is. E fejtegetéseiben azt bizonyítja, hogy a tisztességes a hasznossal valóban nem is ellenkezhetik, mert az egyik fogalmában szükségképen benne van a másiké is, vagy amint maga mondja: „quicquid honestum est, idem utile videtur, nec utile quicquam, quod non honestum". Csak látszólag, de nem valójában ellenkezik a tisztességes a hasznossal. Ugyanis nem lehet valóban hasznos az, ami tisztességtelen, bármily nagy haszonnal csábítgasson is bennünket. A hasznos a tisztességessel csak az epikureikusok véleménye szerint nem fér össze (5—32. fej.). Végül a legjobb reménységgel mond fiának istenhozzádot (33. fej.). A mii fejtegetése, tekintettel Cicero ethikai felfogúsára. A görög bölcsészeti iskolákban állandó vita tárgyát képezte, hogy vájjon az ember tartozik-e az állami és társadalmi ügyekben nyilvános, aktiv szerepet játszani, vagy sem ? Vájjon a bölcs embernek kötelessége-e hivatalt viselni? Vájjon a szemlélődő vagy cselekvő élet ér-e többet? Szóval: mi a legfőbb jó az emberre nézve? A legtöbb görög filozófus a nyugalom és a teljes visszavonultság mellett harcolt. Az epikureikusok a gyönyöröket, a fájdalom nélkül való életet tartották a legfőbb jónak; a skeptikusok a lelki nyugalmat, a teljes háborítatlanságot, vagy amint ők nevezték: az ataraxiát; — a stoikusok pedig a bölcs és tisztességes életet. Cicero ezekre a kérdésekre másképen adja meg a feleletet. Mindegyik iskola tanából átvesz valamit, de egyiket sem követi teljesen. Erkölcstana, ethikája leginkább megegyezik a stoikusok erkölcstanával. Az alkalmazásban azonban különbség van a két erkölcstan között.