Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1910

I. Váli Ferenc emlékezete. Emlékünnepély születésének 100-ik évfordulója alkalmából, 1910 szeptember 30-án

- 27 — gyüjteménytárt. A tanári kar számos tagja keresi fel a már öregedő, jó Váli Ferencet, hogy természetrajzi tárgyakkal kedveskedjék neki a múzeum részére, mert tudják, hogy ennél nagyobb örömöt nem szerezhetnek neki. 1866/7-ik tanévben a Kubinyi György igazgatása alatt levő Magyar Nemzeti Múzeumtól kapott a főiskolai gyűjteménytár egy 500 darab ásvány, kőzet, kövületből álló gyűjteményt. Akkoriban a főiskola felsőbb osztályai nagyon népesek voltak, így pl. 67-ben az egész népesség 545, 68-ban 598, 69-ben 613 — ekkor a legnépesebb, 1870-ben 565, már kevesebb és 71-ben 429, 72-ben 412, tehát jól lefogyott. Azonban mint feltűnő jelenség említendő, hogy sok magántanuló volt ebben az időben a főiskolában; de azok nagyobb része a jogakadémián volt, így pld. az 1868/9-ik tanévben a II. éves jogászok között 11 rendes hallgató mellett 12 magántanuló, vagyis csak vizsgázó ifjú keresi fel a pápai főiskolát. A bölcsészeti két osztályban van 9, az V.-ik osztályban 11 magántanuló. A VII. és VIII.-ik osztályok felette népesek voltak, úgy, hogy nyolcvanra is felmegy a száma némely évben. Tehát volt dolguk a professzoroknak e sok mindenfelől összesereglett diákkal. Aztán a sok gyűlés : a főiskolai tanácsban, az iskolaszék gyűlésen, az egyházi és városi tanácsüléseken, a polgári leányiskola ügyeiben nagyon el lehettek foglalva, úgy hogy a családnak nem sok idő maradhatott. Amihez jött a sok vizsga; a kisvizsga és nagyvizsga, rendes- és magántanulók vizsági az akadémiában és képzőben. Váli Ferencnek gondos jó nején és szeretett Mari leányán kívül, akit mint nagytiszt. özv. Peti Józsefnét most itt körünkben legnagyobb tisztelettel üdvözölni szerencsénk van, más családja nem volt. Csak a kosztban és szállásban nála levő diákgyermekek élénkítették meg jobban a lakását. Családi közlemények után tudjuk, hogy sokat foglalkozott a tanulókkal, amint a következő sorok is tanúsítják: „Válinak tanóráin kivül is igénybe vette minden idejét az a nagy buzgalom, mely arra serkentette, hogy nemzete növekedő ifjúságának azon része, melyre ő — magasztos munkakörében — befolyást gyakorolhat: minél több, hasznos tudást gyűjthessen s a mellett minél jobban meg legyen óva olyan ifjúkori ballépések elkövetésétől, melynek emléke soha ki nem törölhető, égető foltot ejt az öntudaton". „Akik oly szerencsések voltak, hogy az ő családi körében élhettek tanulói éveikben, bizonnyal áldva gondolnak a jó Váli bácsi azon önfeláldozó szokására, hogy a szorgalmi idő tartalma alatt, nap-nap után ott ült velük a nagy tanuló-asztal mellett, segítette őket tantárgyaik megtanulásában, nem restelte megmagyarázni nekik, aminek értelme homályos volt előttük s különösen a klasszikus nyelvek tanulásának nehézségein igyekezett őket átsegíteni. Latin, görög fordításoknál valóságos élőszótárul szolgált növendékeinek, sorba diktálva nekik a szöveg mindazon szóanyagának magyar jelentését, amit nem tudtak; azután pedig kikérdezte tőlük a megtanult szókat s végre addig fordíttatva velük a feladott leckét, mig úgy nem ment, mint a karikacsapás."