Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1910

I. Váli Ferenc emlékezete. Emlékünnepély születésének 100-ik évfordulója alkalmából, 1910 szeptember 30-án

— 25 — Az egyes csoportokban, pl. a XXXIII. csoportban van a Vas (Ferrum), énnek általános tulajdonságai után következik 72. szám alatt Termékvas, 73. sz. Delejvasla, 74 Vörösvasla (vaséleg), 75. Vasélegvizegy, 76. Delejkovand, 77. Vaskovand, 78. Kénsavas élecs, vasgálic, 79. Kékvas, 80. Művas, 81. Szénsavas vasélecs. Soltész János a termésvasat, mint elemet, külön tárgyalja a többi elemekkel együtt, a vegyületeit az élegek, kovandok csoportjában, azután a vasgálicot, a kénsavat és a vaspátot a szénsavas vegyületek csoportjában. Ez az általánosan elfogadott, dr. Szabó József által is használt Dana-féle chemiatulajdonságokon alapuló ásványrendszer. A jegőcrendszerek meghatározásában sokkal érthetőbb, mint Soltész. Mert pl. Váli így ir a jegőcökről: „A jegöczök tengelyeinek egymáshozi különböző viszonyaiból 6 különböző jegöczrendszer keletkezett, u. m. 1. Szabályos rendszer, melybe azon ásványjegöczök számláltatnak, mellyeknek 3 egyenlő s egymást derékszögben metsző tengelyei vannak. 2. A négyszögrendszer. 3. A Dülényrendszer. 4. Az egyhajlásu. 5. Három hajlású és 6. A hatszögrendszer". Soltész ezt így mondja: „Az idomok összessége, hol a tengelyek száma, helyzete és egymáshozi viszonyai ugyanazok, jegecrendszert alkot s az összetételekben csak egy és azon rendszerre tartozó idomok lehetnek összekötve. Ilyen jegecrendszer van hat: 1. Szabályos. 2. Két- és egytengelyű. 3. Háromés egytengelyű. 4. Egy- és egytengelyű. 5. Két- és egytagú. 6. Egy- és egytagú rendszer". A kristályrendszer meghatározása és az összalakulatok szabálya helyes; de a rendszerek elnevezése érthetetlen. Vegytanából csak az első rész jelent meg nyomtatásban iskolai magánhasználatra, cim nélkül, idő és hely megnevezése nélkül, 64 lapon, 18 paragrafusban mint bevezetés, befejezetlenül, mert a vegytan történetének tárgyalásában csak a XVII1. század végéig, illetőleg a XIX. elejéig jutott. A paragrafusok a következők: 1. A vegytan fogalma. 2. Vegybontás, elemek. 3. Vegyegyesület, parány és tömecs. 4. Vegy- és válvonzalom. 5. A vegyegyesületek különböző fokai. 6. Vegysuly, vegysulyszámok és paránysuly. 7. Többszörös vegy súlyviszonyok és vegyképletek. 8. A parány-térfogat- és villám vegytani elmélet. 9. A testek jegőc-alakja s külömböző alakulatai. 10. A vegyegyesületek elnevezése. 11. A vegytani kísérleteknél használni szokott eszközökről. 12. A vegytan elosztása. 13. A vegytan rövid története. 14. A vegytan ó-kori történelme. 15. A vegytan középkori történelme. 16. A gyógy vegytan történelme. 17. A vegytan új-kori történelme. A phlogiston-elmélet korszakával és 18. A mennyiségi vegytan korszaka. A történelmi rész már a 17-ik lapnál kezdődik, tehát nagyobb részét alkotja. Valóban csak bevezetés, mert hiányzik a leiró kísérleti vegytan, amire a növendékeknek előbb lett volna szüksége, hogy az elméleti és történelmi fejtegetéseket megérthesse és haszonnal tanulhassa. Azonban ő csak a társadalmi dolgokban volt empirikus tudós, a ter-