Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1910

I. Váli Ferenc emlékezete. Emlékünnepély születésének 100-ik évfordulója alkalmából, 1910 szeptember 30-án

— 18 — Ion anyagiakban, tehát alapjában meggyengült iskola, melyet az összeomlás fenyeget nagyobb megrázkódtatás esetében. Pápán már a negyedik, a mathematika-fizikai tanszék is meg van alapozva, igaz, hogy kerületi és országos gyűjtés által, az ötödik, a neveléstani tanszék felállítására is telik e jövedelmekből. Erre a neveléstani tanszékre választják meg 1848-ban Váli Ferencet, miről a komáromi egyház jegyzőkönyve így szól: „Váli Ferenc a gyülekezet középtanodájában tizenegy évig hivataloskodó igazgató-tanár, miután az egyházkerületi pápai főiskolába a nevelés tanszékre, az egyházkerület által rendes oktatónak elválasztatott: érzékeny búcsú szavaiban kijelenti, hogy az egyház közbizalma által reá ruházott kedves hivatalát már csak augusztus utolsójáig viselendi, de azért az egyháztól nem akar elszakadni, amennyiben, tudniillik szívesen osztozik terhei viselésében. Erre főgondnok úr a gyülekezet nevében az egyház és tanoda javát buzgón előmozdító egyénnek meleg szavakban köszönte meg a 11 évig tanúsított fáradozását." És evvel megvált az intézettől olyan időben, amikor annak legnagyobb szüksége lett volna ily kiváló férfiura. A sors azonban máskép határozott, ő a maga részéről megtette kötelességét már a május 6-án tartott gyűlésen, mikor is a jegyzőkönyv tanúsága szerint: „Váli Ferenc középtanodai igazgatótanár úr az adósságtörlesztési pénztár javára 100, száz váltó forintot ajánlott. Ami köszönetnyilvánítás mellett följegyeztetett". Az 1849 február 11-iki jegyzőkönyv pedig azt mondja, hogy „T. Váli Ferenc úr, az egyháznak vidéken is tagja kívánván maradni, magának 3 pengő forintos kis könyvet kér adatni. Köszönettel fogadtatik". Mily jelentéktelen, egyszerű dolognak tetszik mind a két cselekedete és mégis mily szédületes, nagyszerű, országos események közepette történik a reálisan gondolkozó elméjének megnyilatkozása, hogy az adóssággal küzdő egyházat és iskolát anyagi nehéz helyzetéből némileg segítse és ezt tette olyan időben, amikor már az egész magyar haza a szenvedélyek ádáz tüzétől lángolt és a magyar nemzet a honvédelem nemes lelkesedésétől volt feltüzelve, hogy egyrészről a fel bujtogatott nemzetiségi polgártársak pusztító dühétől, másrészről a téves úton haladó, romlásunkra törő hatalommal szemben megvédje a rendi alkotmány helyébe hozott népképviseleti alkotmányt, az újonnan hozott törvényekkel együtt, a felelős magyar minisztériumot, az állam és nemzet egységét. A küzdelem hosszú és véres volt. A nemzet becsülettel megállotta a helyét. Európa láthatta, hogy az a nép, mely ezer évvel ezelőtt karddal szerzett hazát a nagy Duna-Tisza síksága mentén és a Kárpátok koszorúzta bércei közt, azt meg is tudja védni, ha a nemzet és király egy, egységes hatalom. Váli Ferenc is részt vett a nemzet önvédelmi harcában, mint vártüzér védve Komárom várát és városát a volt saját tanítványainak és pápai diákok sorából és más magyar ifjak ezreiből alkotott várőrséggel együtt dicsőségesen és eredménnyel a szabadságharc kezdetétől végezetéig. De hát tehetett-e máskép