Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

IV. Adatok a főiskola 1909—10. tanévi történetéhez

IV. Adatok a főiskola 1909—10. tanévi történetéhez. Főiskolai igazgatói jelentés; felolvastatott az 1910 Junius 12-én tartott évzáró ünnepélyen. Mélyen tisztelt Közönség! Megsegített bennünket az Úr! „Áldott legyen dicsőséges neve mindörökké". E szavak tolulnak önkéntelenül ajkaimra, amidőn hivatalos tisztemből folyólag a most bezáródó iskolai év főbb eseményeiről röviden számot kívánok adni. Mert csak az Ő véghetetlen jóságának és kegyelmének köszönhetjük, hogy ez évben is zavartalanul munkálkodhattunk a ránk bízottakban s immár eljutottunk oda, hogy ismét egy befejezett iskolai év főbb mozzanataira s az ez alatt végzett munka eredményének szembeötlőbb bizonyságaira tekinthetünk vissza. Miként mai ünnepünket: az immár befejezett tanévet is Isten szent lelkének segítségül hívásával kezdtük meg 1909 szeptember 5-én, amikor is a tanári testület az ifjúsággal együtt ref. gyülekezetünk templomába vonult s az alkalmi istenitisztelet végeztével Czike Lajos főiskolai gondnok emelkedett szellemű beszéddel nyitotta meg ugyané helyen az iskolai évet, buzdítván és intvén az ifjakat kötelességeik pontos, hű teljesítésére s a leikök és szivök képzésére nyújtott alkalmak lelkiismeretes felhasználására. Az iskolai munka az évmegnyitás után mindkét intézetben azonnal megkezdődött s Istennek legyen hála, szakadatlanul folyt is egész a tanév végéig, amennyiben sem a tanári testület tagjait, sem az ifjúságot nem gátolta betegség, sem más elháríthatlan akadály kötelességük végzésében. Felettes hatóságunk szintén éber gonddal őrködött ez évben is, hogy mindenek ékesen és jórenddel történjenek s a szokott látogatások alkalmával Antal Gábor püspök ur, Czike Lajos, Dózsa József e. gondnok urak, Németh István egyházker. főjegyző ur több ízben is meggyőződtek tanítványaink szorgalmáról, kötelességtudásáról s a tanulásban tett előmenetelükről. Hogy a tantestület lelkiismeretes, odaadó munkálkodása, a felettes hatóság őrködő gondja megtermette-e a maga gyümölcsét, arról teljesen csak a f. hó 13-án kezdődő vizsgálatok után adhatunk számot. Részben azonban tájékozást nyújt erről az ifjúság önmunkássága, amelyről nagyobbrészt a jelen évzáró és örömünnepélyen számolunk be s amely remélhetőleg bizonyságot