Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

— 68 — a keletnek unszolkodását visszautasítottuk,

1 úgy nem a véletlen, hanem nagy politikai előrelátás müve az is, miszerint azon voltak, hogy a térítési munkálatokban minél inkább fölszinen legyen a magyar nyelv. Nyilván ez a politikai cél és a messzelátó törekvés lebegett István király előtt is, mikor neki is az volt a legnagyobb gondja, hogy anyanyelvén térítsék a népet. Ez a politikai nagy cél volt az új magyar egyház függetlenítése minden oldalról és ezzel a politikai önállóság megóvása. Nemcsak Pilgrim törekvése volt az, hogy a magyarokat egyházi hatalma alá vegye. Ez volt akkor a német császárok általános törekvése minden újonnan megtért nemzettel szemben. Istvánnak első föladata volt e törekvéseket visszautasítani. És hogy azt ki tudta vinni, államalkotó és apostoli működésének legnagyobb érdeme.

2 Hozzá csatlakozott ugyan az új magyar egyház az egyetemes keresztyénséghez, de önálló létét, külön függetlenségét megőrizte és ezt külsőleg is föltüntette. Ugyanis a politikai függetlenség együtt járt ezidőben az egyházi függetlenséggel és megfordítva. A pápa és császár egyek voltak.

3 Az egyházi függetlenség meg nem óvásával vagy elvesztésével együtt járt volna a politikai függetlenség elvesztése is. Lengyelország csak akkor lett független, önmagaura királyság, mikor egyházát a német egyház alól függetleníteni tudta. Tévedés tehát azt hinni, hogy Sz. Istvánnak eszeágában sem volt független egyházat alakítani.

4 Inkább egész államférfiúi bölcsességével azon 1 Már Wolf György hirdette, hogy az első térítőink bencésrendüek és olaszok voltak. Nem Gellért volt az első, s nem hiába ajánlotta neki Rasina, a dalmácziai Sz. Márton kolostor apátja, hogy menjen csak egyenest Magyarországba; jól ismerték ők ami akkori viszonyainkat. Sokan jöttek be tnár akkor hozzánk. — Első ker. térítőink, Akad. Értesítő, 1895., 513.—17., 686.-92. 11. s „István apostoli működésének hatása nem abban állt, hogy a keresztyénség itt már meglevő csiráinak megsemmisítésével egy tabula rasa alapján a hittérítői munkát egészen újból kezdte; mint inkább abban, hogy azt, amit talált, nemzetének szellemében egybefoglalta és egységes irányban akként kombinálta, hogy a római katholika egyház evvel és szabályainak alapján, mind a nyugati-német, mind a keleti-görög egyházakkal szemben magában álló magyar egyházat alapított." Venczel G., Magyarország városai és városjogai. Társ. tud. ért. IV. k. 9. sz. 37. 1. 3 V. ö. Lánczy Gyula: Magyarság az Árp. kor., i. h. 41. 1. „Az ezredik év körül.. . az egyházi és világi hatalom vezérképviselőiknek, a pápa- és császárnak mélyen gyökerező lelki barátsága és személyi érdekazonossága következtében a benső harmónia és közös célrahatás azon az eszményileg tiszta jelenkezését mutatja, mely a világtörténetben azóta sem ismétlődött. Nem a német császárság s a világhatalommá emelkedett pápaság állott itt szemben, (t. i. a magyarsággal) hanem a római világbirodalom visszaállításának nagy álma újból reá vetette fantasztikus körvonalait az örök város roncsolt körfalára, de a kereszt és halászgyürü jelvényeit befoglalón." . . . 4 „A megalakult egyházi szervezetet azonban szent István nem szakította el törzsökétől, nem választotta el a többi országokban levő egyházak közösségétől, hanem ellenkezőleg, hagyta és akarta, hogy az egységes törzsöknek új hajtása, s a többi kereszténységnek testvére legyen". Karácsonyi J.: Szent István élete. 1904. 41. 1. Mi sem mondunk egyebet. V. ö. Hunfalvy F. 315. és köv. 11,