Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

67 ott — „mindjárt is tanítványukat gyűjtvén, szerte tanítgatának" bátyjával, Methodiusszal. Ez a Szvatopluk egyszerre küldött a görög császárhoz, s ugyanekkor Rómába is tanítókért. Ugyanis, bár a német papok már térítgettek Morvában, — „azon valának a morva fejedelmek, hogy akár a pápától, akár Konstantinápolyból szerezzenek tanítókat, miáltal a német püspökség befolyásától, mely a német királytól való függést előmozdítani látszott, menekülhessenek."

1 Közvetlen célja az volt tehát az előrelátó morva fejedelemnek, hogy ezzel sikerüljön neki magát függetleníteni a német fennhatóságtól. És II. Adorján pápa helyesli is az ily irányú törekvéseket. „Nemcsak az evangélium és a liturgia fordítását helyben hagyta, hanem azt is megengedte, hogy az istenitisztelet szláv nyelven tartassék."

2 Szvatopluk utódai is törekedtek egyházuk függetlenségére,

3 de kevés eredménnyel.

4 Jól sejtették a régiek, az említett szláv fejedelmek és a mi királyaink, hogy nincs hatalmasabb terjesztő eszköze akármiféle műveltségnek, hatalmasabb szülője a politikai függetlenségnek, mint a nemzeti nyelv. Mert a nemzeti nyelv a nemzet lelke, s — „a nyelv történetei a nemzet lelkének történetei."

5 Más nemzetek is törekedtek egyházuk függetlenítésére, mellyel együtt járt a politikai függetlenség. így a bolgárok, kik épen azért keresnek patriarchát Rómából, hogy függetlenítsék magukat a konstantinápolyi egyháztól és császártól.

0 A mély bölcsességü és igen előrelátó magyar fejedelmek és államférfiak is belátták eleve és fölfogták, hogy mekkora és a jövőre mily messzire kiható politikai és művelődési fontossága van az anyanyelvnek a térítésben. Amiként nem volt a véletlen műve az, hogy nyugatról fogadtuk el az új vallást, míg 1 Hunfalvy P., i. m. 182. 1. 2 „Egynémely pápa törekvése már akkor is odairányul vala, hogy a német egyház és császárok mellett több független egyház s állam is keletkezzék, melyekben támaszt találjanak a kényuralmukat nem ritkán a római székkel súlyosan éreztető német birodalom ellen." Horváth M., A ker. első száz Magyarorsz. 9. és köv. 11. 3 Hunfalvy, 188. 1. 4 „A Dunántul északra a mai Morvaország és nyugati Magyarország nyitrai részében a morvái szlávok törekedének egyházi és állami önállásra, de nem igen boldogulhattak részint a fejek árulkodása és egyenetlensége miatt is, mely a német fenhatóságot hol kereste, hol visszalökte, s a szláv papokat is hol üldözte, hol kegyelte, akik ellen meg a bajor-német papok dühösen föltámadának." Hunfalvy, i. m. 453. 1. s Hunfalvy i. m. 222. és 258. 11. Pilgrim VII. Benedek pápához irott levelében fölemlíti, hogy szépen halad a magyarok térítése, különben is a népesség nagyobb része, értve természetesen az itt talált idegen nemzetiségeket, már keresztyén. És megnyugodva irja, hogy most már szabad nekik eddig megkötözött nyelvüket a Megváltó dicsőítésére, megoldani, V. ö. i. h. és Cod. Dipl. I. 2fi0. és köv. II Szilágyi S., A magyar nemzel tört. 11.222.1. Marczali szavait. Pilgrim szavaiból látjuk, hogy a szlávoknál anyanyelvükön ment a térítés, így kellett ennek nálunk is menni. Endlicher, i. h. 129—33. II. 6 Hunfalvy P., 183., 308. 11. L. fölebb. 5*